A Nemzetközi Űrállomáson a hétköznapok egyáltalán nem hétköznapiak; itt az élet egy különleges ritmusban zajlik, ahol a gravitáció hiánya és a csillagok közelsége egy egészen új dimenziót ad a mindennapoknak.

A Nemzetközi Űrállomás (ISS) már több mint húsz éve lebeg a Föld körüli pályáján, körülbelül 400 kilométeres magasságban. Ez a lenyűgöző, futballpálya nagyságú létesítmény nem csupán egy tudományos kutatóhely a súlytalanság izgalmas világában, hanem az emberi kreativitás és a nemzetközi együttműködés példázata is. De milyen innovatív technológiák és különleges berendezések segítik elő az életet és a munkavégzést ebben a különleges, űrbeli környezetben?

Mielőtt rátérnénk a kütyükre, érdemes néhány szót ejteni magáról az állomásról. Az ISS moduláris felépítésű, vagyis több, különböző időben és ország által feljuttatott egységből áll. Tömege meghaladja a 450 tonnát, és óránként körülbelül 28 000 kilométeres sebességgel száguld, így naponta tizenhatszor kerüli meg a Földet.

Az energiaellátás szívét nyolc lenyűgöző, egyenként körülbelül 35 méter hosszú napelemtábla adja, amelyek intelligensen, folyamatosan a Nap irányába orientálódnak, hogy maximális mennyiségű energiát gyűjtsenek össze. A megtermelt elektromos áramot megbízható akkumulátorok tárolják, biztosítva ezzel, hogy az űrállomás zökkenőmentesen működjön még akkor is, amikor a Föld árnyékában tartózkodik. De a csoda itt nem ér véget! A létfenntartó rendszer egy újabb technikai remekmű, amely folyamatosan frissíti a levegőt, újrahasznosítja a vizet (még a vizeletet és izzadságot is!), valamint precízen szabályozza a hőmérsékletet, hogy az űrhajósok számára optimális, élhető környezetet biztosítson.

A mikrogravitáció drámai módon alakítja át a legegyszerűbb mindennapi tevékenységeket is. Ami a Földön természetes és magától értetődő, az az űrállomáson, az ISS-en, szinte minden esetben különleges megoldásokat követel. Az űrhajósoknak például nincsenek hagyományos ágyai; helyette hálózsákokat használnak, amelyeket a falhoz vagy a mennyezethez rögzítenek, hogy alvás közben elkerüljék a váratlan ütközéseket. Ezek a hálófülkék meglehetősen szűkös helyet biztosítanak, és az állandó zaj miatt gyakran füldugókra is szükségük van. Érdekes módon, az űrhajósok nappali és éjszakai ritmusát mesterséges világítási rendszerekkel próbálják fenntartani, hogy támogassák a cirkadián ritmusuk szabályozását.

Az alvás mellett az egyik leggyakrabban feltett kérdés az ISS-szel kapcsolatban a mellékhelyiség működésére vonatkozik - a hagyományos, vízzel öblítő vécék ugyanis itt nem működnének. Ehelyett egy bonyolult, több millió dolláros rendszert használnak, amely légáramlatokkal, tehát vákuummal szippantja el a "végterméket". A szilárd hulladékot összegyűjtik, dehidratálják és egy teherűrhajóval küldik vissza a Föld légkörébe elégni, míg a vizeletet - ahogy korábban is említettük - egy komplex rendszer tisztítja meg és alakítja újra ivóvízzé.

Ha a vízfogyasztásról beszélünk, érdemes megemlíteni, hogy az ISS-en a zuhanyzás igazi luxusnak számít a korlátozott vízkészlet miatt. Ezért az űrhajósok nem a megszokott módon, hanem nedves törlőkendőkkel és egy különleges, öblítés nélkül használható samponnal tisztálkodnak.

A táplálkozás terén is számos izgalmas kihívás vár ránk. Azok az ételek, amelyek morzsálódnak – mint a kenyér – különösen nem ajánlottak, hiszen a súlytalanságban könnyen szétfeszülő szemcsék komoly problémákat okozhatnak, akár a berendezések, akár az űrhajósok számára. A legtöbb étel speciális csomagolásban érkezik, gyakran hőkezelés vagy dehidratálás révén tartósítva, így víz hozzáadásával lehet őket újra fogyasztásra alkalmassá tenni. Érdekes megoldás a fűszerezés terén is: a só és bors nem szórható, mivel a súlytalanságban könnyen szétszóródik, ezért folyékony formában, olajjal vagy vízzel keverve használják őket. Az ételek rögzítésére pedig különféle tálcákat és – most kapaszkodj meg – tépőzárakat alkalmaznak, hogy minden a helyén maradjon.

A súlytalanságban az izmok és a csontok gyorsan veszítenek tömegükből, ezért a napi legalább két órás testmozgás elengedhetetlen - ehhez több speciális gépet is kifejlesztettek. Az ARED (Advanced Resistive Exercise Device) névre hallgató masina például egy ellenállásos edzőgép, amely vákuumhengerekkel és lendkerekekkel biztosítja a terhelést, lehetővé téve a guggolások, felhúzások és más súlyzós gyakorlatok elvégzését. COLBERT (Combined Operational Load Bearing External Resistance Treadmill) egy olyan futópad, ami egy speciális hevederrendszerrel rögzíti az űrhajóst a futófelülethez, szimulálva a gravitációt. Míg CEVIS (Cycle Ergometer with Vibration Isolation System) egy stabil szobabicikli, amelyet úgy terveztek, hogy a pedálozás által keltett rezgések ne befolyásolják az állomás érzékeny kísérleteit.

Bár könnyen megfeledkezhetünk róla, az ISS elsődleges célja a tudományos kutatás, ehhez pedig csúcstechnológiás eszközökre van szükség az űrállomáson belül és kívül is. Az űrállomáson kívüli munkavégzéshez (Extravehicular Activity, EVA), vagyis az űrsétákhoz az űrhajósok az EMU (Extravehicular Mobility Unit) nevű szkafandert viselik. Ez tulajdonképpen egy miniatűr űrhajó, saját létfenntartó rendszerrel, hűtéssel, fűtéssel és kommunikációs berendezésekkel. A kesztyűk különösen fontosak, hiszen ezekkel kell precíz munkát végezni, miközben megvédik a kezet a szélsőséges hőmérséklettől és a vákuumtól.

A szkafander hátizsákjában található a SAFER (Simplified Aid for EVA Rescue) nevű kis, nitrogén-gázsugaras meghajtórendszer, amely vészhelyzetben (ha az űrhajós elszakadna az állomástól) lehetővé teszi a visszamanőverezést. Az űrséták során használt szerszámok, mint például a Pistol Grip Tool (egyfajta akkus csavarhúzó), szintén speciálisan a kesztyűs használathoz és a súlytalansághoz lettek tervezve, rögzítő hevederekkel ellátva.

Nem szabad megfeledkezni a Canadarm2-ről sem. Ez egy, az ISS külső részén található, 17 méter hosszú, hétízületes robotkar, amely képes az állomás egyik pontjáról a másikra "sétálni" a külső rögzítési pontok segítségével. Segíti az űrhajósokat az űrséták során, mozgatja a nagyméretű alkatrészeket, és dokkolja a teherűrhajókat. Hozzá kapcsolódik a Dextre (Special Purpose Dexterous Manipulator), egy kétkarú, finom mozgásokra képes robot, amely olyan precíziós feladatokat is el tud végezni, amelyekhez korábban űrsétára lett volna szükség.

A Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetére 2018-ban érkezett CIMON, azaz a Crew Interactive Mobile Companion, melyet az Európai Űrügynökség (ESA) megbízásából az Airbus fejlesztett ki. Ez a mesterséges intelligenciával működő robot nem csupán az űrhajósok azonosítására képes, hanem válaszokat is ad a kérdéseikre, segít a különböző kísérletek lebonyolításában, és akár egy baráti beszélgetőpartner szerepét is betölti, ezzel csökkentve az űrhajósok elszigeteltségét. A Földön öt kilogrammos súlyával nem tűnik különösebben nehéznek, de az ISS-en lebegve, 14 beépített fúvókájának segítségével közlekedik. Az első prototípus 2019 augusztusában visszatért a Földre, így CIMON kalandja a világűrben egy izgalmas fejezettel gazdagodott.

A CIMON-2, a továbbfejlesztett és kreatívan elnevezett űrbeli segítőtárs, 2020. április 15-én lépett működésbe a Nemzetközi Űrállomáson. Érdekes módon, eredeti tervezése szerint mindössze három évre volt programozva, így 2023 környékére vissza kellett volna térnie a Földre. Ám a NASA nem osztotta meg a visszatérésére vonatkozó részleteket. Annyit azonban tudni lehet, hogy 2024-ben még folytatták a kísérleteket az ISS-en CIMON-2-vel – egy blogbejegyzés tanúsága szerint. Így nem kizárt, hogy ez a lebegő mesterséges intelligencia még mindig a világűrben, az űrállomás fedélzetén tevékenykedik.

Az AI mellett persze számos más kütyü is színesíti és segíti az űrhajósok mindennapjait, ezeket felsorolni viszont szinte lehetetlen lenne. A 3D nyomtatók ugyanakkor kiemelten nagy segítséget nyújtanak a legénységnek - ezek lehetővé teszik, hogy a helyszínen gyártsanak le pótalkatrészeket, szerszámokat vagy akár kísérleti eszközöket, csökkentve a Földről történő utánpótlás szükségességét.

A Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén használt technikai eszközök és hétköznapi kütyük lenyűgöző példái annak, hogy az emberi kreativitás miként alkalmazkodik a legextrémebb körülményekhez. Ezek a fejlesztések nem csupán az űrkutatást segítik elő, hanem a földi életben is számos új technológia és termék születéséhez vezetnek. Az ISS tehát nem csupán a kozmoszra nyíló ablak, hanem a jövő innovációinak bölcsője is. Ráadásul hamarosan a fedélzetére lép egy magyar űrhajós, Kapu Tibor is. Az Index az utóbbi hetekben részletesen foglalkozott a küldetés részleteivel, Kapu Tibor felkészítésével és feladataival, valamint az Axiommal. A magyar űrutazással kapcsolatos további írásokat ide kattintva találhatja meg.