A The Last of Us második évad egy meglehetősen erőteljes gyomrossal indít, amely egy távoli ígéretet hordoz magában.

Április 14-én jön a The Last of Us új évada, mi pedig premier előtt nézhettük meg az első epizódot. Pedro Pascal, Bella Ramsey és a kattogók visszatérése grandiózusnak ígérkezik, de igazán az új karakterek adnak nagy lökést a valószínűsíthetően majd igencsak komótosan építkező folytatásnak. Kritika.

Hihetetlen, de már két év telt el a The Last of Us sorozatának bemutatója óta. Ez a posztapokaliptikus dráma 2023 egyik legmeghatározóbb tévés alkotása lett, és valódi áttörést hozott: olyan élményt nyújtott, amelyre eddig csak kevesen voltak képesek, hiszen sikerült visszaállítania a bizalmat abban, hogy a videójátékokból származó történeteket élőszereplős filmekké kiválóan át lehet alakítani.

A folytatás kérdése egy percig sem volt kétséges, főleg figyelembe véve, hogy a sorozat alapjául szolgáló videójáték is megkapta a második részét. Rengeteg indokunk lenne, ami miatt az új évad iránti izgalom a csillagos égig szökött. Kezdjük például Pedro Pascal lenyűgöző karrierjével, aki a globális szupersztárok sorába emelkedett. Ráadásul a videójáték folytatása tényleg páratlan mélységgel bír, igazi remekmű a maga kategóriájában. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni: akinek lehetősége van rá, most jött el az ideje, hogy egy kontrollert ragadva felfedezze a videójátékos narratíva esszenciáját, hiszen az áprilisban érkező új évad tökéletes alkalmat kínál erre.

A második évad öt évet ugrik előre az időben, mikor újra felvesszük a fonalat Joel és Ellie mindennapjaiban: az "apa-lánya" páros Jackson városában egymástól elhidegülten él. Közös párbeszédeik terjedelme zsebkendőre felskiccelhető. Konfliktusukat jól érzékelteti, hogy az egyik jelenetben a metált hallgató Ellie szobájába beront Joel, majd észrevesz egy jobb sorsra érdemes gitárt a sarokban. Érzi, hogy a hangszer kapcsolódási pont köztük, egyúttal épp olyan javítandó, mint a kapcsolatuk: míg egy gitáron könnyű húrt cserélni, két ember közt ennél nehezebben megoldható problémák is akadnak.

Közben a város fokozatosan elveszíti a képességét, hogy elviselje az újonnan érkezőkkel járó terheket, és az új típusú fertőzöttek megjelenése is egyre nagyobb aggodalomra ad okot.

A két tehetséges alkotó, Craig Mazin és Neil Druckmann már az első epizódban mélyrehatóan bemutatják az új karaktereket, gazdag részletességgel és figyelemfelkeltő árnyaltsággal.

Megismerjük Dinát, aki Ellie-vel egykorú, láthatóan az érdeklődési körük is közös, Isabela Merced pedig sokadszorra bizonyítja, hogy amerikai közönségfilmek mellékszerepeinél többre hivatott. Olyannyira, hogy az első epizódban egyértelműen fölülmúlja Ramsey játékát, minden jelenetében uralja a képernyőt, látatlanban is megmondanánk, hogy behatóan tanulmányozta a videójátékot.

Bármennyire szeretjük Mercedet, az ő Dinája itt csak mellékszereplő, az igazi figyelem Abbyre, a sorozat új antagonistájára hárul majd a továbbiakban. Kaitlyn Devernek nagyon kevés játékidő jut, ám egy-egy tekintetéből felsejlik a düh, az izzó harag, amely figuráját hajtja majd a történet során. Nincs kétségünk afelől, hogy tökéletes volt a casting, Dever színészi eszköztára igen széles: coming of age tinitörténetben és sci-fi horrorban is bizonyította már rátermettségét, a The Last of Usszal pedig minden bizonnyal élete eddigi legnagyobb szerepe találta meg. A Reszkessetek, betörők!-ön edződő magyar nézőknek Catherine O'Hara (Kevin anyukája) szerepe plusz izgalom lesz, aki egy önreflexív alkoholista terapeutát alakít, aki a neki Ellie-ről panaszkodó Joelnek például olyanokat vet oda:

Jaj, a 19 éves lányom úgy viselkedik, mint bármelyik másik tinédzser a korában az apjával? Komolyan van valami komolyabb gondod ezzel?

Mazinék az első évadban remekül egyensúlyoztak azzal, mit bír el a képernyő egy interaktív műfajból átlépve. Messzemenő következtetéseket nem szeretnénk levonni egy epizód után, de minden bizonnyal a játék ezen felének kibontása minden eddiginél lassabb lesz, már csak amiatt is, mert a hét epizódból álló második évad pusztán a történet feléig fog eljutni, azaz tisztes lezárást nem, maximum cliffhangert kapunk májusban.

Az első évad titka abban rejlett, hogy nem egyszerű, fekete-fehér válaszokat adott a posztapokaliptikus világ zord realitásában, ahol az üresség mindenütt ott leselkedett. Ehelyett morálisan bonyolult szituációkat tárt a nézők elé, ahol a jó és a rossz határvonalai gyakran elmosódtak. A folytatásban valószínűleg még inkább fokozzák ezt a feszültséget, ami izgalmas kihívások elé állítja a karaktereket.

Lassú, de feszültséggel teli kezdés, lenyűgöző új karakterek, lélegzetelállító díszletek és páratlan vizuális effektek – a The Last of Us második évada már a megjelenésekor is kiemelkedik a sorozatok tengeréből. Ugyanakkor érezhető, hogy az első évad óta megjelent egy újabb nagyágyú, a Fallout, amely szintén sikeresen tiszteletét tette a videójátékok adaptációinak világában. Ráadásul ez a sorozat ízelítőt nyújt arról, hogy Mazinék alkotása nem lesz feltétlenül a piac egyedüli dominálója.

Izgatottan várjuk, milyen meglepetéseket tartogat számunkra a hátralévő hat epizód!