Egy magyar étterem különleges sikert aratott Borneó szigetén, ahol a hagyományos gulyásleves és a fűszeres paprikás csirke egyre népszerűbbé válik. Az egzotikus környezetben a magyar ízek varázslatos élményt nyújtanak a helyi vendégeknek és a turistáknak

A Chilli Vanilla étterem tulajdonosa az nlc-nek osztotta meg tapasztalatait arról, hogyan birkózott meg a borneoi étterem a koronavírus-járvány kihívásaival. Mesélt arról is, hogyan alkalmazkodtak a helyi vallási tradíciókhoz, miként kezelték a paprika hiányt, és hogyan váltak mára nem csupán a turisták, hanem a helyiek kedvenc találkozóhelyévé is.

Kota Kinabalu, Budapesttől légvonalban kicsivel több mint tízezer kilométerre, egy egzotikus paradicsomként terül el, ahol a repülőút körülbelül 18 órát vesz igénybe. Ez a város, amelyet Borneo dinamikus kapujának is neveznek, félmillió lakosának otthona, és a látogatók elsősorban a mesés, hófehér homokos partjai és gazdag kulturális öröksége miatt vonzódnak ide. Bár elsőre talán szokatlan ötletnek tűnhet egy magyar étterem megnyitása ebben a távoli helyszínen, Pintér Szilvia több mint egy évtizeddel ezelőtt éppen ezt a merész lépést tette.

Budapesten most délután fél négyet mutat az óra, míg ott, ahol te vagy, már este fél tíz van. Éppen csak befejezted a munkát, és kíváncsi vagyok, nem érzed-e magad túl fáradtnak ehhez a beszélgetéshez?

Sajnos, a szakácsom megbetegedett, így most egy ideig nem lesz lehetőségem máskor sem.

Persze, szívesen mesélek róla! Kezdjük talán az elején. Borneó szigete mindig is lenyűgözött a gazdag kultúrájával és természeti szépségeivel. A költözésem hátterében több tényező állt: a vágy, hogy felfedezzem az egzotikus tájakat, valamint a lehetőség, hogy egy új életet kezdjek egy teljesen más környezetben. Az ottani közösség, a trópusi klíma és a lenyűgöző dzsungel mind hozzájárult ahhoz, hogy végül úgy döntsek, itt szeretnék élni. Szóval, a kalandvágy és a kíváncsiság vezérelt, amikor elhatároztam, hogy Borneóra költözöm.

2007-ben érkeztem ide, de kezdetben csak egy rövid látogatást terveztem. Londonból érkező ismerőseim és barátaim átmeneti munkát vállaltak Kota Kinabaluban, és én több alkalommal ellátogattam hozzájuk. Minden egyes látogatás alkalmával egyre inkább beleszerettem ebbe a varázslatos helybe, amely lenyűgözött a szépségével és a különleges légkörével.

Hogyan képzeljük el Kota Kinabalut?

Ez a város egy igazán modern, ámde kicsiny település, amely három fő utcával rendelkezik, és ahol minden sarkon karnyújtásnyira található. A tengerpart csupán egy utcányira terül el tőlünk, így a víz közelsége mindig kényeztető élményt nyújt. A helyiek rendkívül barátságosak és készségesek, ami igazán megkönnyíti az itt eltöltött időt. Én beszélek malájul, ami sokszor hasznos, de szerencsére itt szinte mindenki beszél angolul is. Az átlagos hőmérséklet körülbelül 35 Celsius-fok, viszont az időjárás meglehetősen kiszámíthatatlan; például ma egész nap zuhogott az eső. A város előtt szigetek terülnek el, ahová sokan járnak jetskizni vagy snorkelingezni, így a vízi kalandok szerelmesei sem unatkoznak. A Kinabalu-hegy, amelyről a település nevét is kapta, impozáns látványt nyújt – több mint 4000 méteres magasságával ez Malajzia és Borneó legmagasabb csúcsa, és a városból jól látható.

Az alapvető szakmai hátterem a gasztronómiához kötődik?

Nem. Közgazdász vagyok, és a Budapesti Corvinus Egyetem külügyi szakán szereztem diplomát. Szerencsés helyzetben voltam, mert alig néhány hónappal a diploma megszerzése után már munkához jutottam egy német gyógyszercégnél. Három évet töltöttem ott, és rengeteg értékes tapasztalatra tettem szert; sok kiváló kollégával dolgoztam együtt. Viszont a szívem mélyén mindig is vágytam valami másra. Kíváncsi lettem, milyen lehet a világ más tájain. Be kell vallanom, sosem gondoltam volna, hogy ilyen távoli helyekre fogok eljutni, ráadásul ennyi időre.

Kota Kinabaluban az első három évemet egy import-export cégnél töltöttem, de az ottani tapasztalataim nem igazán nyerték el a tetszésemet. Az ázsiai irodai kultúra számomra idegen volt, és nem éreztem magam otthon benne. Két barátnőmmel sokat beszélgettünk arról, hogy mibe is vághatnánk bele, és egy nap felmerült az ötlet, hogy nyithatnánk egy kis kávézót. Bár nem voltam szakács, a családom minden tagja kitűnően főzött és szenvedélyesen szerette a gasztronómiát, így bátran belevágtunk a kalandba. Azonban az idő múlásával az egyik barátnőm Skóciába költözött, míg a másik is elhagyta Borneót, így hirtelen egyedül maradtam. Ekkor már egyedül kellett irányítanom a 25 vendég fogadására alkalmas kis üzletet. Ahogy telt az idő, a kávézó növekedett, és végül egy nagyobb helyre költöztünk, ahol már 50 vendég kényelmesen elfért. Az új kihívásokkal együtt egyre inkább megtaláltam a helyemet ebben a világban.

Miért döntöttél úgy, hogy itt maradsz?

Azért mert időközben megismertem a jövendőbeli férjemet, egy helyi olajmérnököt. Ma már együtt visszük az üzletet és van egy kisfiunk. Most kilenc éves.

Hogyan alakult át a kávézó étteremmé?

A sütik mellett egyre szélesebb ételskálát alkottunk, és

Teljesen más a két ízvilág, de mindkettőt helyet kap az étteremben, és bár vannak korlátok és keretek, igyekszünk a kettőt külön tartani és nem fúziós konyhát vezetni. A klasszikus magyar fogások közül készítünk például marhapörköltet, csirkepörköltet nokedlivel, méteres kalácsot, néha töltött paprikát, töltött káposztát.

Hogyan reagáltak ezekre a dolgokra?

Őszinte leszek, két-három évembe került, mire a helyiek úgy igazán elfogadták a magyar konyhát. Van olyan törzsvendégem, aki 2011 óta jár hozzánk és olyan, aki minden héten betér, hogy nokedlit és csirkepaprikást egyen, de

A koronavírus járvány előtt nagyon sok német, holland, ausztrál és koreai turista látogatott a környékre, akik jobban értik, értékelik az európai konyhát. Mostanában elsősorban kínai turisták érkeznek, és, ugyan szoktak jönni ők is hozzánk, a kínai turisták általában nem nagyon szeretik az európai ízeket.

Mi a legnépszerűbb magyar ételetek?

A magyar ételek közül a gulyás a kedvenc, azt ismerik a legtöbben, de kicsit máshogy készítjük, mert itt a levesnek nincsen értéke. Úgyhogy, amit mi főzünk olyan, mint a gulyás, csak sűrűbb.

Természetesen! A magyar konyha gazdag és sokszínű, de mint minden művészetben, itt is találkozunk bizonyos keretekkel és korlátokkal, amelyek alakítják az ételek elkészítését. Például, a hagyományos gulyásleves esetében a hús, a paprika, a hagyma és a burgonya elengedhetetlen alapanyagok. Ezek a hozzávalók nemcsak az ízélményt biztosítják, hanem a fogás autentikus jellegét is. A recept keretei tehát meghatározzák, hogy mit lehet és mit nem lehet beletenni. Másik példa a töltött káposzta, ahol a savanyú káposzta és a darált hús kombinációja a klasszikus ízeket adja. A töltelék fűszerezése, mint a bors és a kömény, szintén kulcsszerepet játszik, és bár kreatív variációk léteznek, a hagyományos ízek tiszteletben tartása gyakran a legfontosabb szempont. Ezek a keretek segítenek megőrizni a magyar gasztronómia hagyományait, ugyanakkor teret adnak a kreativitásnak is, hiszen a modern szakácsok új technikákat és innovatív ötleteket hoznak be, miközben tiszteletben tartják az alapvető elemeket.

A magyar gasztronómia egyik alapköve a sertéshús, azonban Malajziában, mint muzulmán országban, nem forgalmazunk disznóhúst, mivel a muszlim vallás hívei számára ez tilos. Az alkohol viszont nem esik ezen korlátozások alá, így kínálatunkban megtalálható a friss csapolt sör, valamint különféle borok is.

Champion gomba ugyan van, de őrült áron, ezért helyette laska vagy sitake gombával főzünk. Nincsen ezenkívül majoranna, köménymagot az anyukám küld, a tejfölt mi készítjük. Ezeken kívül azért szinte minden van, bár néha akad, amire hónapokat kell várni. Ilyen például a fehérrépa, ami évente egyszer kapható, vagy a karalábé, amit 14 év alatt összesen kétszer találtam a piacon. Készítettem is belőle gyorsan töltött karalábét. Bár korábban nem jelentett gondot, a Covid óta nem lehet kapni mákot. Zeller gumó nincsen, petrezselyem viszont van, de más fajta, mint amivel otthon főzünk. Ebből is készül petrezselymes krumpli, de azért az soha nem lesz olyan, mint az otthoni. Ezek pici dolgok, amik a helyieknek nem tűnnek fel, csak én tudom, hogy más.

Üzletet nyitni külföldön nem lehet egyszerű, már csak azért sem, mert az ember nem ismeri a helyi jogszabályokat, az ügyintézés menetét. Te hogyan boldogultál ezzel?

Az élelmiszeripari import-export területen eltöltött három évem remek alapot biztosított számomra ebben a szektorban, mivel elsajátítottam, hogy hol és mit érdemes beszerezni. A helyi üzletek kialakításához szükséges egy helyi partner, de a feltételek kezelhetők, és az ügyintézés viszonylag gördülékeny. Ezzel szemben olyan országokban, mint Thaiföld vagy Vietnám, a folyamat sokkal összetettebb és nehezebben átlátható.

Említetted, hogy a koronavírus drámai módon megváltoztatta a helyi turizmus arculatát. Mennyire voltatok a bezárás határán, és milyen lépéseket tettetek a túlélés érdekében?

A koronavírus gyökeresen megváltoztatta az életünket. Itt a lezárások sokkal hosszabb ideig tartottak, mint Magyarországon. Az első fél évben teljesen zárva kellett tartanunk, majd jött a következő hat hónap, amikor csak elvitelre szolgáltathattunk. Ez igencsak nehézségeket okozott, de hála a barátoknak és ismerősöknek, akik támogattak minket, sikerült átvészelni. Egy ideig futárcéggel is próbálkoztunk, de az nem hozott számottevő hasznot, hiszen a kiszállított ételek árának 30-35%-át levonták. Aztán újra kinyithattunk, majd ismét be kellett zárnunk, és ez a ciklus többször megismétlődött. Szinte egy hajszálon függtünk a túlélésben. A nagyobb üzlethelységre való átköltözésünk is a kötelező távolságtartás miatt vált szükségessé, hogy a vendégeink biztonságát megőrizzük. Az egyetlen pozitívum az volt, hogy a járvány idején a bérleti díjak csökkentek. Ma már nyolc ember dolgozik az éttermünkben, míg a járvány előtt még tízen voltunk.

Egy napom általában reggel kezdődik, amikor a nap első fényei átszűrődnek az ablakon. Felkelek, és egy csésze forró kávé mellett tervezgetem a napomat. A reggeli rutinom része egy kis nyújtás, hogy energikusan induljon a nap. Ezután a munkámra koncentrálok: e-maileket olvasok, projekteken dolgozom, és időnként virtuális megbeszélésekre is belépek. A délután folyamán szívesen sétálok egyet a friss levegőn, hogy feltöltődjek és új ötletekkel gazdagodjak. Este a barátaimmal találkozom, vagy egy jó könyvet olvasok, hogy lelassuljak. Végül a napomat egy kis meditációval zárom, hogy nyugodtan érkezhessek el a következő naphoz. Minden nap más, de ezek a pillanatok mindig különlegesek számomra.

Reggel fél hatkor kezdődik a napom. Először is, a kisfiam reggelijét és uzsonnáját készítem el, hogy jól induljon a napja. Ezt követően elindulunk a piacra, ahol friss alapanyagokat vásárolunk. Miután visszaérünk az üzletbe, összegyűlünk a fiúkkal, és elmondom nekik, hogy milyen feladatok várnak ránk. Jelenleg a papírmunkát intézem, míg a főzést inkább a szakácsomra bízom, akivel már 13 éve együtt dolgozom. Az alkalmazottak többsége is régóta a csapatom tagja. Ha tehetem, délutánra hazatérek egy kis pihenésre, de este hatkor már újra az üzletben vagyok, és a zárásig ott maradok.

Természetesen! Íme egy egyedi változat: „Hétfőtől péntekig, öt napon keresztül…”

Heti hét napon át, de azért vannak napok, amik lazábbak és mondjuk csak reggel megyek be. Viszont, az tény, hogy

Amikor a rokonok és barátok Magyarországon értesültek arról, hogy éttermet nyitsz Kota Kinabaluban, először meglepődtek, majd az izgalom és a kíváncsiság vette át a főszerepet. „Hogyhogy éppen ott?” – kérdezték sokan, miközben az egzotikus helyszín és a kalandos vállalkozás lehetősége felkeltette az érdeklődésüket. Voltak, akik kicsit aggódtak is, és figyelmeztettek a távoli hely szokásaira és gasztronómiai kihívásaira. Mások viszont azonnal elkezdtek ötleteket adni, hogy milyen magyar ételeket érdemesne bemutatni, vagy éppen ellenkezőleg, hogyan lehetne a helyi ízeket ötvözni a hagyományos magyar konyhával. Aztán jöttek a jókívánságok, hiszen sokan irigykedtek a bátorságodra, hogy külföldön vágsz bele egy ilyen kalandba. „Már alig várom, hogy meglátogathassalak!” – mondták, és már a következő nyaralásuk terveit is elkezdték szőni, hogy felfedezhessék az új éttermet. Az érzelmek széles spektrumán mozogva, a támogatásuk és a szeretetük minden kétséget eloszlatott benned: tudtad, hogy a döntésed helyes volt.

Úgy érzem, hogy a szüleim büszkék rám, de a távolság miatt ez a kapcsolat sokszor nehézségekkel jár. Legutóbb 2018-ban látogattam haza, és 2022-ben is terveztünk egy utat, de a Covid közbeszólt, és azóta sem volt alkalmam visszatérni. Anyagiak és időhiány miatt eddig nem tudtam megvalósítani a hazaútra vonatkozó álmaimat. Eközben a barátaim közül többen azt mondják, hogy "Megőrültél! Miért nem jössz haza?", míg mások inkább bátornak tartanak a döntésem miatt.

Soha nincsen csömöröd a főzéstől, vagy attól, hogy kitaláld, mi kerüljön a másnapi menüre?

Persze, hogyne! 14 év valóban hosszú idő a vendéglátás világában. Mindig azt szoktam mondani, hogy még az ellenségeimnek sem kívánom, hogy ilyen tapasztalatokat gyűjtsenek.

Az elmúlt közel másfél évtizedben voltak nehéz időszakok és összegyűlt rengeteg szép emlék is. Nagyon sok örömöm van ebben az étteremben és néha nagyon kielégítő az a gondolat, hogy elértem azt, amit elértem és eljutottam oda, ahol most vagyok, de ennek nagy ára volt. Rengeteg dolgot nem tudtam, nem tudok mellette megcsinálni, mert egyszerűen nincsen rá idő.

Milyen izgalmas kérdés! A jövő mindig tele van lehetőségekkel és meglepetésekkel. Számomra Magyarország különleges hely, tele gazdag kultúrával és ízletes hagyományos ételekkel. Elképzelhető, hogy egyszer egy saját étterem nyitása is szóba jöhet, ahol a helyi ízeket ötvözhetném a nemzetközi konyhák különlegességeivel. Egy olyan helyet szeretnék létrehozni, ahol az emberek nemcsak finom ételeket kóstolhatnak, hanem egy élményt is kapnak – egyfajta gasztronómiai utazást, ahol minden falat egy új felfedezést jelent. Te hogyan látod a jövőt, és mit gondolsz, milyen étterem lenne ideális Magyarországon?

Elmondhatom, hogy erről a témáról már többször is eszmét cseréltünk a férjemmel. Hiányoznak a barátaim és a családom, de jelenleg nem érzem, hogy Európa lenne az a hely, ahol hosszú távon szeretnék élni. Bár még nem tapasztaltam meg személyesen, úgy vélem, hogy Magyarországon nem éppen egyszerű dolog üzletet nyitni. Közben a turizmus folyamatosan változik, és sajnos egyre kevesebb látogató érkezik.

Minden szinten érződik a globális válság hatása. Nekem úgy tűnik, egyre kevesebben utaznak, egyrészt mert nem érzik biztonságosnak, másrészt mert anyagilag is egyre kevesebben engedhetik meg maguknak. Szóval, mi is gondolkodunk azon, hogy merre tovább, hogy ebbe az irányban folytassuk, vagy másfelé. Sok dolog függ például attól, hogyan alakul a maláj politikai helyzet, hogy az ország vezetése vissza tudja-e szorítani a korrupciót és helyre tudja-e állítani a turizmust. De az biztos, hogy ha végül mégis Magyarországra költözünk és éttermet nyitunk, nem magyar, hanem maláj étterem lesz.