Fantasztikus felfedezést tettek a kutatók egy lakatlan szigeten élő majompopuláció körében: olyan szokásokra bukkantak, amelyek teljesen új megvilágításba helyezik a majmok viselkedését. Az állatok rendkívüli képességeik révén egyedi szokásokat alakította
Furcsa jelenség bontakozott ki a csuklyásmajmok világában: az újszülött bőgőmajmokat elragadják, és a hátukon cipelik őket. Bár ez a viselkedés elsőre ártalmasnak tűnhet, a kutatók megfigyelései alapján az elmúlt három év során legalább négy kölyök életét követelte.
A Live Science által közzétett információk szerint egy különös jelenségre 2022-ben figyeltek fel, mégpedig Panama Jicarón szigetén. Itt a csuklyásmajmok számára nincsenek természetes ragadozók, ezért ezek az állatok, a többi helyen élő rokonukkal ellentétben, nem a fák koronájában, hanem inkább a földön töltik mindennapjaik jelentős részét. A német Max Planck Intézet kutatói 2017-ben több mozgásérzékelő vadkamerát telepítettek a területre, hogy alaposan tanulmányozhassák ezeket a kivételes életkörülmények között felnövő majmokat.
A panamai fehérarcú csuklyásmajmok (Cebus imitator) rendkívül szociális és intelligens lények, akik gyorsan sajátítják el a különböző készségeket. A Jicarón szigetén élő csoportjuk korábbi megfigyelések alapján már megtanulta, hogy kövek segítségével feltörjék a gyümölcsöket, csigákat és remeterákokat, hogy élelemhez jussanak. Legutóbbi felfedezések szerint pedig egy újabb, meglepő viselkedést mutatnak: más majomfajok kölykeinek elrablásába kezdtek.
A szokás eredete egy fiatal hímre vezethető vissza, aki néhány hónappal később több társát is inspirálta e különleges viselkedésre. Jelenleg összesen 11 dokumentált eset ismert, amikor ezek a bőgőmajmok akár napokig is a hátukon szállították az újszülött egyedeket.
A kölykökhez való hozzájutás módja rejtélyes, hiszen ezek az események mindig a kamerák látószögén kívül zajlanak. Azonban, ha a történetek gyakoriságát nézzük, egyértelmű, hogy nem csupán a véletlen műve, hogy elhagyatott kismajmokra bukkannak, hiszen valamilyen módon sikerül elválasztaniuk őket a szüleiktől.
A bőgőmajmok méretükben messze felülmúlják a csuklyásmajmokat, ám ezzel párhuzamosan mozgásuk sokkal lassabb, így a harcokban könnyen hátrányos helyzetbe kerülhetnek. Az elrabolt kölykök az első napok során látszólag teljesen egészségesek a felvételeken, de néhány nap elteltével drámai romlás figyelhető meg az állapotukban, mivel nem jutnak hozzá anyatejhez. A csuklyásmajmok különös viselkedése már legalább négy újszülött bőgőmajom életét követelte, akik valószínűleg alultápláltság miatt hunytak el.
A csuklyásmajmok viselkedése a kölykökkel való interakció során gyakran meglehetősen távolságtartó. Bár néha mutathatnak gyengédséget és szeretetet, a legtöbb esetben inkább figyelmen kívül hagyják a kicsiket, és csak cipelgetik őket. Ha a kölykök zavaróan viselkednek, például próbálnak szopni, az anyák hajlamosak megharapni vagy eltaszítani őket. Ezért a tudósok úgy vélik, hogy a kölykök elrablása nem annyira a szülői ösztönök kényszerítő erejéből fakad, hanem inkább unalom vagy szórakozás hajtja ezeket az állatokat. A csuklyásmajmoknak ugyanis az a szokásuk, hogy unatkozva más állatokkal kezdenek játszadozni, piszkálni, hogy szórakoztassák magukat.
A csuklyásmajmok valószínűleg nem rosszindulattal közelítik meg a kölykök elcsábítását, ám újonnan kialakult viselkedésük komoly kihívást jelenthet a bőgőmajmok számára. A sziget egyedi alfaja, az Alouatta palliata coibensis, sajnos veszélyeztetett helyzetben van, így a kölykök elvesztése drámai hatással lehet az állomány fennmaradására.
