Cinthya Dictator autóbalesetet szenvedett.

Az eseményt egy mesterséges intelligencia által generált képsorozat keretein belül dolgozták fel, melynek célja a terápia elősegítése volt.

A fotóművészként ismert és különleges stílusáról elhíresült híresség nemrégiben megosztotta a közönséggel egy évekkel ezelőtti, tragikus autóbaleset történetét. Az eset különösen megterhelő volt, hiszen a nagymamája is vele tartott az autóban. Most, hosszú idő elteltével, a művész egy mesterséges intelligencia által generált képsorozat formájában dolgozta fel ezt a nehéz élményt, amelyet terápiás céllal alkotott meg.

Cinthya korábban is hangsúlyozta, hogy számára a fotográfia nemcsak önkifejezés, hanem lelki feldolgozás is. Művészi munkájában gyakran merít saját traumáiból, most egy olyan élményt idézett fel, amely éveken át nyomasztotta - szúrta ki a Borsonline.

"18 éves koromban, amikor az eső úgy zuhogott, mintha az ég is sírna, egy erős váltós Mustang volánjánál ülve elvesztettem az irányítást. A nagymamám mellettem ült, és az emlékek azóta is élénken élnek bennem." - osztotta meg közösségi oldalán.

"Egyetlen pillanat, és máris a szalagkorlátot öleltük át. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy Michael Jackson 'We Are the World' dallamai szűrődtek át a rádióból. A légzsák füstje lassan terjengett a levegőben, édesanyám pedig azt hitte, hogy az autó mindjárt felrobban, és csak annyit mondott: 'Azonnal hagyjuk el a járművet'."

A baleset után mindketten épen és egészségesen kerültek ki a helyzetből, de a traumatikus élmény mélyen beléjük ivódott. Különösen Cinthya érezte, hogy a felelősség súlya hosszú éveken át kísérti őt, mint egy el nem engedett árny.

"Kilépett a roncs mellé, végignézett rajta, majd rágyújtott, mintha ezzel zárná le a történetet. "Az a lényeg, hogy túléltük", mondta."

A híresség megosztotta, hogy a feldolgozás folyamata hosszú éveket ölelt fel, de a képsorozat létrehozása lehetőséget adott számára, hogy végre békére leljen a múltjával.

"Nagyon sokáig éreztem szégyent és a bűntudatot. Felelős voltam valaki másért és nem tudtam rá vigyázni. Ez a sorozat ennek a balesetnek a rekonstrukciója. Gyakran mondom, hogy számomra a fotográfia nemcsak kifejezésmód, hanem terápia is. Úgy érzem, ebben az esetben is így volt a képek segítettek abban, hogy feldolgozzam mindazt, amit akkor éreztem, és amit sokáig cipeltem magamban."

A fotósorozat hatalmas sikert aratott a követők körében.