Rendíthetetlen támogatás a hétköznapokban

A változás szele néha váratlanul csap le ránk, és arra kényszerít, hogy felülvizsgáljuk a megszokott, kényelmes mindennapjainkat. Ez a kihívás lehetőséget ad arra, hogy új utakat fedezzünk fel és fejlődjünk.

A vakvezető kutyák kiképzése egy rendkívül összetett és időigényes folyamat, amely általában két évet ölel fel a kölykök születésétől kezdve egészen addig, amíg eljutnak látássérült gazdájukhoz. Ezen időszak alatt a kiskutyák különböző nevelőszülőkkel találkoznak, majd kiképző szakemberek irányítása alatt tanulják meg a segítő feladatokat. Atom, a 2022-ben született labrador, mára már kiválóan teljesít gazdája, Miklós mellett, segítve őt a mindennapi életben. A képriportunkban Atom felemelő utazását követhetjük nyomon, amely bemutatja a vakvezetővé válás izgalmas és tanulságos lépéseit.

Több mint két és fél évvel ezelőtt, 2022 tavaszán egy véletlenül megnyitott e-mailből került elém néhány fotó. A képeken labrador kölykök voltak. A levelet olvasva kiderült, hogy nem csupán házikedvencek, mire felnőnek, hanem vakvezető kutyák lesznek.

Nem sokkal később a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola autójában ülök, és éppen Törökbálintra tartunk, ahol 2022. június 2-án új kis jövevények látták meg a napvilágot. A kanyargós, meredek úton haladva Királyné Barkóczi Emese, az alapítvány egyik lelkes kiképzője mesél a kiskutyák életének első szakaszáról. Elmondja, hogy ezek az apró jövevények 8-9 hetes korukig az anyjuk mellett, valamint abban a családban maradnak, ahol az anya kutya él, így biztosítva a megfelelő fejlődést és szocializációt.

Erdőszéli otthona előtt Ménesi Gizella, a kutyaiskola egyik legtapasztaltabb önkéntese vár ránk. Mosolyogva mutatja meg a nemrégiben született kölyköket, akik az ő szívét is meghódították. Zina, a büszke mama, kilenc apró kiskutyát hozott a világra, és mivel ez az "A" alom, mindegyik kiskutya neve A betűvel kezdődik: Adria, Aszú, Atom, Akác, Ánizs, Amper, Akkord, Azur és Alfa. Gizella szavaiból árad a szeretet és a lelkesedés, ahogy bemutatja nekünk ezeket a kis csodákat.

Emesével és Gizivel közösen kiválasztjuk Atomot, én pedig elhatározom, hogy végigkövetem életének egyik fontos szakaszát, egészen a vakvezetővé válásig.

Hat-hét hetes koruk között minden kiskutya részt vesz egy különleges kölyökteszten. Ez a teszt lehetőséget nyújt arra, hogy felfedezzük a kölykök egyedi jellemzőit: melyikük a legaktívabb, ki a visszahúzódóbb, és milyen ingerekre reagálnak a legérzékenyebben. Az így nyert információk később kulcsszerepet játszhatnak abban, hogy a megfelelő kutya- és kölyöknevelőhöz kerüljenek.

"Fedezzük fel, hogyan alkalmazkodik a kutya az idegen környezethez, és milyen módon épít kapcsolatokat egy számára ismeretlen emberrel. Megvizsgáljuk az apport készségét, a fájdalomküszöbét, valamint a dominancia iránti hajlamát. Emellett fontos, hogy megértsük, mennyire érzékeli a mélységet, és hogyan reagál erre a kutya. Ezt a vizsgálatot éppen ebben a fejlődési szakaszban végezzük, mivel a kölyök ekkor még kevés tanult viselkedéssel rendelkezik, így jobban megmutatkozik az alapszemélyisége" – emeli ki Emese.

Emese véleménye szerint minden kölyöknevelő tisztában van azzal, hogy nem csupán egy hobbikutyát nevel, de bizonyos elvárásoknak is meg kell felelnie. Például elengedhetetlen, hogy a gazdi ne ossza meg az ágyát a kutyájával, valamint ne kínálgassa őt az ebédlőasztalnál maradék falatokkal.

A nevelőink érzik azt, hogy amit csinálnak, annak a folyamatban nagy jelentősége és súlya van, tehát amit tanácsolunk nekik, azok erősen megfontolandó dolgok. Tudják jól, hogy a kutya, ami a kezükben van, az nem egy átlagos labrador

- meséli a kölyöknevelésről Emese.

Komondi Piroska, az alapítvány szakmai vezetője úgy véli, hogy az alom nevelői között rendkívül erős közösségi kötelék szokott kialakulni. Gyakran előfordul, hogy az emberek új kutyák nevelésébe fognak, éppen azért, hogy részesülhessenek ebben az összetartó társaságban, és ne maradjanak ki a közös élményekből.

A kölyöknevelőknél eltöltött időszak után körülbelül 6-8 hónapig tartó kiképzés veszi kezdetét, és ilyenkor természetesen felmerül a kérdés: hogyan tudják a nevelők elengedni a kutyákat, miután ennyi időt és energiát fektettek beléjük?

Mindig ott bujkál a szívünkben egy kis fájdalom, amikor eljön az idő, hogy elengedjük a kutyánkat, akit legalább egy évig neveltünk és szerettünk. Nincs az a pillanat, amikor ne éreznénk a veszteség súlyát, hiszen a búcsú mindig nehéz. Azonban azok, akik tudatosan és céltudatosan nevelik fel a kölyköt, gyakran boldogsággal is eltöltődnek, hiszen látják, hogy a kutyájuk sikeresen részt vesz a képzésben, és elérik a kitűzött célokat. Számomra a legjobb gyógyír az, amikor a nagy kutya helyét egy kis kölyök veszi át – így a szeretet és az öröm újraéled, és a szívünk egy új barátot köszönthet.

- Kérlek, tedd különlegessé a szövegedet! - kérte Piroska.

Az alapítvány célja, hogy támogassa az embereket ebben a kihívásokkal teli időszakban. Pszichológusok által vezetett, elválást segítő tréningek keretében teret adunk a résztvevőknek, hogy szabadon megosszák érzéseiket és tapasztalataikat. Itt mindenki lehetőséget kap arra, hogy feldolgozza a történteket, és közösen találjanak megoldásokat a nehézségekre.

A kiképzés folyamata során a kutyát a kiképzője hazaviszi, ami elindítja a kapcsolatépítés és a kötődés kialakulásának izgalmas szakaszát. Mivel minden kutya egyedi háttérrel érkezik, a kiképző feladata, hogy alaposan felmérje, mely területeken szükséges a fejlődés és hol lehet a kutyát magabiztosabbá tenni. "Például, ha azt tapasztalom, hogy a kutya nem érzi magát komfortosan a tömegközlekedési eszközökön, akkor elindulunk közösen tömegközlekedni, hogy rutint szerezzen ebben a helyzetben. Az engedelmességi munkát olyan szintre kell emelnünk, hogy a kutyának bármilyen ingergazdag környezetben is sikerüljön a figyelmét a feladatra összpontosítania" – osztja meg tapasztalatait Emese a kiképzés izgalmas kihívásairól.

- teszi hozzá.

Amennyiben a szakember úgy véli, hogy a kutya elérte a kiképzés végső fázisát, a folyamatot egy záróvizsgával koronázzák meg, amely során a kutyának egy lefedett szemes kiképzői vizsgát kell teljesítenie. Ez a vizsga általában egy órás városi útvonalon zajlik, ahol a kutya és kiképzője együtt navigálnak a különböző kihívások között.

"Amikor egy látássérült személy benyújtja a kérelmét egy vakvezető kutyára, mi mindig személyesen ellátogatunk hozzá, hogy felmérjük a lakókörnyezetét, megismerjük az igényeit, és így körvonalazódik, hogy milyen típusú kutyára lenne szüksége. Amikor olyan kutyát találok, amelyet én képeztem ki, és úgy érzem, hogy az igénylővel mindennel összhangban van, akkor elérkezik az első találkozás ideje. Ekkor a kutya és az igénylő megismerkednek egymással. Ha a találkozó során szimpatikusnak találják egymást, és el tudom őket képzelni együtt, akkor megkezdjük az átadási folyamatot. Ezt követően rengeteg tanulás és gyakorlás vár rájuk, végül pedig egy közlekedésbiztonsági vizsga következik. Innentől kezdve jogi értelemben is ők lesznek a vakvezető kutyás páros." - osztja meg Emese a folyamat utolsó fázisát.

A Baráthegyi kutyái abban különlegesek, hogy olyan állományból származnak, amit 30-40 éve már erre a munkára tenyésztettek. Korábban dolgoztak nem vakvezető-vonalas kutyákkal is, de nagyjából ötven állat közül egy volt alkalmas erre a feladatra. A saját tenyésztésű kutyáknál az arány már sokkal jobb, tízből nyolc kutya biztosan vakvezető lehet.

Világszerte minden vakvezető kutyaiskola saját tenyésztésű kutyákat nevel, és ez a globális közösség révén szoros kapcsolatokat alakít ki. Folyamatosan zajlanak a cserék, vérvonalak váltogatása és frissítése. Mi is részt veszünk ebben a folyamatban: kutyáinkat külföldre is eljuttatjuk, és külföldről is érkeznek hozzánk, sőt, vásárlás útján is bővítjük a tenyészetünket. Jelenleg is rendelkezésünkre áll egy különleges tenyészkan, aki az Egyesült Államokból indult, majd Csehországba került, és végül hozzánk érkezett.

Piroska így fogalmaz a nemzetközi együttműködésről: "A nemzetközi együttműködés lényege, hogy különböző kultúrák és országok közötti hidakat építsünk. Ez a közös munka nemcsak a problémák megoldásában segít, hanem gazdagítja az életünket, hiszen új perspektívákat, ötleteket és barátságokat hoz létre. Az összefogás ereje képes áthidalni a távolságokat és a különbségeket, és a világot egy jobb hellyé formálni."

Emese hangsúlyozza, hogy a kutyák szociális érzékenysége rendkívül fontos. Amikor a kutya gazdája vagy kiképzője érzelmileg megterhelt, vagy éppen boldog, a kutya ezt észleli és reagál rá. Ha a gazda szomorú, a kutya megérzi a feszültséget, és legközelebb igyekszik elkerülni azt a helyzetet, ami a szomorúságot okozta. Ugyanakkor, ha a gazda elégedett és dicséri a kutyát, az állat ezeket a pozitív visszajelzéseket is felfogja, és a jövőben is igyekszik megfelelni az elvárásoknak. A kutyák tehát nem csupán a parancsokat követik, hanem érzéseinkre is reagálnak, ami még inkább gazdagítja a köztük és az emberek között kialakuló kapcsolatot.

Atom 2022. augusztus 9-én találkozott új otthonával, ahol a kölyöknevelők vártak rá. Bea, aki a Miskolci Egyetem oktatója, és Laci, aki szintén az egyetem csapatát erősíti, mindketten elkötelezettek az oktatás iránt, és az intézmény fejlődéséért felelős feladatokat látnak el.

Elsőként érkezem Nyékládházára, s ahogy befordulok az utcába, már eltéveszteni sem tudnám, messziről látom, ahogy a házaspár figyeli a közeledő autókat. Nem sokat kell várni, utánam nagyjából tíz perccel megérkezik Erdélyi Judit, a kutyaiskola kölyöknevelő koordinátora, és persze Atom, aki rögtön Bea és Laci karjaiban köt ki.

A kölyöknevelés ötlete Bea édesanyjától származik, aki évekig elkötelezetten támogatta az alapítványt. Mikor felajánlották neki, hogy fogadjon be egy kis kutyust, már idős volt, így nem tudta vállalni a feladatot. Később, amikor Bea édesanyja súlyos betegséggel küzdött, a kölyöknevelés gondolata továbbra is foglalkoztatta őket. Végül Laci volt az, aki hozta a döntést: egyik napról a másikra, egy jól kidolgozott tervvel állt a család elé. "Elkezdtem kutakodni a kölyöknevelő program kapcsán, és megosztottam Beával, hogy mit szólnál, ha belevágnánk? Egy kiskutya, körülbelül egy évre, így nagymama álmát is megvalósíthatnánk. Próbáljuk meg!" - mesélte Laci, tele lelkesedéssel.

"Abban az időben hallottam egy dalt az Ismerős Arcoktól, amelyben van egy sor, így hangzik:

Ez annyira megfogott, hogy úgy éreztem, kötelességünk hozzásegíteni látássérült embereket ahhoz, hogy olyan kutyát kapjanak, aki minden feltétel nélkül, minden körülmények között társuk, támogatójuk lesz, és már sosem lesznek egyedül. Ezután mondtam, hogy csináljuk, vágjunk bele!"- mondja Bea.

A házaspár már korábban is bizonyította elhivatottságát, hiszen nevelőszülőként támogatták a gyerekeket. Bea rendszeresen látogatott állami gondozásban élő fiatalokat, hogy korrepetálja őket, mivel számukra kiemelten fontos a társadalmi felelősségvállalás.

"Lili, a lányunk, a miskolci jezsuita gimnáziumot látogatta, ahol az egyik épület falára ez volt felírva:..."

"Ez a hitvallásunk. Vallásos embereként úgy gondoljuk, hogy a felelősségünk nem csupán önmagunkra terjed ki, hanem arra is, hogy támogassuk a rászorulókat. Segítenünk kell azokon, akik nehezebb körülmények között élnek" - mondja Laci.

Úgy érzik, hatalmas kihívás előtt állnak, mivel amikor valaki a saját kutyáját neveli, a hibák következményei csupán rá nézve lehetnek súlyosak. Most viszont másokért is felelősséget kell vállalniuk, ami még nagyobb terhet ró a vállukra.

Atom 2023. október 30-án kezdte meg kiképzését, és az ezt megelőző időszak Beával és Lacival rendkívül mozgalmasan telt. A házaspár minden alkalommal újabb izgalmas élménnyel gazdagította a kutyát, tudatosan arra törekedtek, hogy minél változatosabb élethelyzetekkel ismertessék meg. Csónakázásra vitték, részt vettek vele biciklitúrákon, és gyakori vendége volt az énekkari próbáknak is. Emellett minden nap elkísérte őket munkába, a Miskolci Egyetemre, így Atom igazi kalandor lett, aki mindig új élményekkel gazdagodott.

A kiképzés befejezése után, 2024 májusában Emese rátalált Atom végleges gazdájára. Bíró Miklós, aki családjával együtt Eger közelében, Szarvaskőn él, genetikai szembetegségben szenved. A problémák először Miklós testvérénél jelentkeztek, ő pedig figyelmeztette Miklóst, hogy ez a betegség a jövőben nála is gondokat okozhat.

Miklós története a látásromlásáról megrendítő és hihetetlenül gyors. Látása fokozatosan gyengült, majd egyik napról a másikra szinte teljesen eltűnt, mindössze 8-10 százalék maradt meg belőle. "November 30-án még nyugodtan vezettem az autót, de december 3-án már egy hivatalos papírt kaptam, amelyben az állt, hogy mindkét szemem vakságot szenvedett el. Ez az értesítés nagyon megviselt" - eleveníti fel Miklós. "Később, miután felmondtam a munkahelyemen, úgy tűnt, hogy egy kicsit javult a helyzet, de sajnos az állapotom ismét romlani kezdett."

Mérnökként belátta, hogy nem tud tovább a szakmájában dolgozni, így új utat választott. Elvégzett egy egyetemi képzést, azóta coachként dolgozik, illetve idén tavasztól a Vakok és Gyengénlátók Heves Megyei Egyesületének elnöki pozícióját is betölti.

Miklósnak van egy 27 éves, súlyosan sérült fia, Balázs, akinek felesége otthon biztosítja a gondoskodást. Számára különösen lényeges, hogy Balázs minél önállóbb életet élhessen, ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy támogassa fiát ebben az igyekezetében.

Egyre nehezebbé vált a városban való közlekedés, hiszen szinte állandóan nekiütköztem az oszlopoknak, és a járdán elhelyezett közlekedési táblák is rendre megzavartak. Egerben már minden tábla pontos helyét tudom, mint a tenyeremet. Gyakran érkeztem haza kisebb-nagyobb sérülésekkel, hiszen előfordult, hogy belefutottam a plázák bezárt üvegajtóiba is. Ekkor jutott eszembe, hogy talán egy kutya segíthetne nekem a közlekedésben.

- Kérlek, formáld át a szöveget úgy, hogy az egyedi legyen!

Miklós életében az erdő különleges szerepet játszott. Minden reggel, amikor az ösvényen haladt, a fák susogása és a madarak csicsergése kísérte útját a munkahelyére. Ez a varázslatos környezet nemcsak a mindennapjait színesítette, hanem a lelke mélyéig ható békét is hozott számára. Most, hogy ez a kapcsolat megszakadt, a legnagyobb fájdalmát az jelenti, hogy az erdő varázsát, amely eddig minden lépését kísérte, már nem tapasztalhatja meg.

Egyszer csak Emese megjelent mellettem Atommal, és megkérdezte, hogy mire lenne szükségem. Mondtam neki, hogy igazán jól jönne, ha könnyebben tudnánk közlekedni az erdőben. Ki is próbáltuk az eszközt, mentünk egy kört, és ott hagyott az erdő közepén, míg Atom tökéletesen végigvezetett rajtam. Az ösvényt jól ismerem, tudom, hogy nagyjából merre vagyunk, de néha mégis megbotlom egy ágon, vagy szinte észrevétlenül nekimegyek egy fának, ha a fényviszonyok nem kedvezőek. Atom azonban már az első használat során olyan biztonságérzetet adott, hogy újra képes voltam egyedül járni az ösvényen – meséli izgatottan.

Miklós családja igazi komikusok gyülekezete, hiszen úgy vélik, hogy a humor nélkül sok dolog nem is működött volna.

„Ez a ház, ahol most ülünk, öt évvel ezelőtt épült a semmiből, miután az első leégett. A fiam volt a kőműves, gipszkartonoztunk, és a munkák nagy részét mi végeztük el. Sajnos, az idő múlásával egyre inkább elveszítettem a látásomat, így már nem mertem a miliméterekkel és centiméterekkel bajlódni. Bence fiamnak azt mondtam, hogy most már csak segédmunkás lehetek, de elmondom, elméletben, hogy hogyan kellene csinálni, ő pedig megvalósítja. És ő szépen megoldotta. Az ügyessége lenyűgöző volt. Szóval úgy gondolom, hogy ezt másképp nem tudtuk volna lebonyolítani, ha nem lett volna a humorunk." - meséli Miklós, aki családja kihívásainak szembenézéséről beszél.

Májusban egy új fejezet kezdődött Atom életében, éppen akkor, amikor Miklós is belépett az új munkahely világába. Mostanra Miklós úgy érzi, megtalálta azt, amit igazán szeret csinálni. "Hiszek abban, hogy mindenkinek van egyfajta küldetése az életében. Vannak, akiknek ez kisebb, és vannak, akiknek nagyobb feladat jutott. Én úgy érzem, hogy az én küldetésem különösen jelentős, mert képes vagyok a tragédiákat egy másik perspektívából szemlélni. Szeretném megosztani az emberekkel, hogy még a legmélyebb gödörből is van kiút" - osztja meg gondolatait Miklós.

Mit jelent számomra Atom? Ő az, aki lehetővé teszi számomra, hogy igazán éljek. Olyan stabil pont az életemben, amire mindig támaszkodhatok, amikor a világ zűrzavara eluralkodik rajtam. Amikor a városban azt mondom Atomnak, hogy menjünk haza, ő azonnal tudja, hogy nekem haza kell jutnom, és ő az, aki elvezet hozzá. Atom szabadságot, lehetőségeket és biztonságot ad számomra, mint egy hűséges társ, aki mindig mellettem áll.

- Kérlek, formáld át a szöveget úgy, hogy az egyedi legyen!

2024. december közepe van, a levegőben már érezni a téli ünnepek közeledtét. Beához és Lacihoz érkezem, hogy egy jó beszélgetés keretein belül felidézzük a múltat. Több mint egy éve, hogy Atom elhagyta őket a kiképzés miatt, és kíváncsi vagyok, hogyan őrzik meg az emlékeket a kutyával töltött időszakról. Csengetek a jól ismert nyékládházi kapun, de mielőtt a házaspárt látnám, egy vidám labrador ugrik elém, tele energiával és kíváncsisággal. Azonnal elmosolyodom, hiszen a kutyák mindig képesek felvidítani az embert.

Hamarosan megérkezik Bea és Laci, akik izgatottan mutatják be nekem Diódát, a kis szőrgombócot, aki Atom távozása után mindössze nyolc nappal csöppent az életükbe. Két évvel ezelőtt még azt hangoztatták, hogy Atom elvesztése után nem terveznek újabb kutyát, de az élet váratlan fordulatokat hoz. "Közhelyesen mondják, hogy lehet kutya nélkül élni, de minek?" - nevet Laci, miközben belépünk a házba, és a légkör tele van boldogsággal és új reményekkel.

Már a kezdetekkor világossá tettük, hogy ezt a kutyát ajándéknak szánjuk valakinek. Előfordul, hogy karácsonykor olyan meglepetést választunk, ami számunkra is vonzó, de mégis örömmel adjuk át, mert boldoggá tesz minket a másik öröme. Gondosan becsomagoljuk, hogy aki valóban igényli, az szívből örülhessen neki, és hasznát láthassa.

- hallani lehet.

Úgy emlékeznek, összességében könnyebb volt az elválás, mint amire számítottak, igaz, Atom nagyon a szívükhöz nőtt. "Nagyon jó érzés látni, hogy dolgozik, ez az egésznek a koronája!" - mondja Bea, hozzátéve, hogy azt élték volna meg kudarcként, ha nem lehet Atomból vakvezető.

Miután megtudtuk, hogy Miklós lett Atom gazdája, láttunk pár videót és nagyon büszkék voltunk a kutyára. Ezt könnyezi meg igazából az ember, ilyenkor látszik igazán, hogy a belefektetett munka mennyire megéri, hiszen az általunk nevelt kutya valakinek tényleg nagy segítsége lett

- Mondja, meghatódva Laci, miközben a szemei csillognak az érzelmektől.

Talán ez a siker is hozzájárult ahhoz, hogy Bea és Laci már egy harmadik kutya nevelésén gondolkodik. "Laci most is úgy gondolta, hogy nem lesz több, majd meglátta Atomot Miklóssal, és azt mondta, na jó, ha a család is úgy gondoldja, bevállaljuk még egyszer!" - zárja beszélgetésünket mosolyogva Bea.

Dióda még legalább két hónapon át a házaspár mellett marad, hogy velük élje mindennapjait. Ezt követően azonban elindul egy új kalandra, ahol nem sokkal később elválaszthatatlan segítőtársa lesz egy látássérült személynek.