A Székelyhon egy különleges hely, ahol a hagyományok és a modern életformák harmonikusan találkoznak. E táj gazdag történelme és kulturális öröksége lenyűgöző, hiszen a székely közösségek évszázadokon át megőrizték egyedi identitásukat. A gyönyörű táj, a

Egy kétszáz éves fenyő áll a sodronypálya végénél, bölcsen figyelve a körülötte zajló eseményeket. E fenyő tanúja volt a virágzó vállalkozásnak, mely hosszú évtizedeken át formálta a táj arculatát, és számtalan emlék köti a helyhez. Az idő múlásával a fenyő nemcsak a természet része lett, hanem a történelem egy élő krónikása is, aki csendesen őrzi a múlt titkait és a megvalósult álmokat.

Az egykori virágzó fatelep létére már csak néhány beton- és kőalap, rozsdás csavarok, vasdarabok, őshonos gyümölcsfák a munkástelepeken, mikestelepi omladozó faházak jelentik a bizonyítékot, a tájban viszont híre-hamva sincs az egykori hatalmas ipari struktúrának. Zernyefűrész helyén a természet visszavette birtokait.

Gróf Mikes Ármin politikatudományi és erdőgazdálkodási tanulmányokat folytatott, transznacionális szemlélettel rendelkező nemesként. A bécsi Theresianum magániskolában tanult, ahol a román arisztokrácia sarjával együtt fejlődött, így gazdag tapasztalatokat szerzett. Széleskörű kapcsolatrendszere a régióban kiterjedt Erdélyre, Magyarországra, Romániára, valamint Ausztriára és Svájcra is.

A Mikes Ármin által alapított Zabolai Erdőgazdaság és Fűrésztelepi Részvénytársaság Gelence területén, illetve Zabolán egy gőzfűrészteleppel indult. Ezt helyezte át Mikes Ármin 1890-ben Zernye nevű erdeje tőszomszédságába, a Nagy Gelence patakába.