A romák szinte észrevétlen, de annál hatékonyabb kiszorítása az identitás megőrzésének nevében.

Egyre több helyi önkormányzat készül arra, hogy a júliusban életbe lépett, úgynevezett "helyi önazonosság védelméről" szóló jogszabály alapján saját rendeleteket hozzon létre. A hivatalos megfogalmazás szerint a cél a "közösség értékeinek és rendjének megőrzése", azonban a gyakorlatban különböző, korábban nem tapasztalt szabályozások bukkannak fel.

Abony város képviselő-testülete nemrégiben megvitatta azt a javaslatot, amely számos fontos intézkedést tartalmaz. A tervezet célja, hogy biztosítsa az önkormányzat és a helyi ingatlanokkal rendelkező lakosok számára az elővásárlási jogot, ezzel elősegítve a helyi közösség megerősödését. Emellett bevezetésre kerülne a "mértékletes betelepülési hozzájárulás" is, amely a fenntartható fejlődést szolgálja. A javaslat további két új intézkedést is magában foglal: az óvodai vagy iskolai igazolás benyújtását kiskorú gyermekek esetében, valamint...

A tervezett intézkedés célja, hogy meghatározzák az egyes lakók számára szükséges minimális alapterületet, ezáltal szabályozva, hány személy költözhet egy adott ingatlanba. A polgármester hangsúlyozta, hogy a kezdeményezés mögött nem a bezárkózás szándéka áll, hanem a helyi közösség identitásának megőrzése és a lakóterület minőségének javítása.

Mezőkeresztes volt az első település, amely élt a törvény által kínált lehetőségekkel. Június végén a borsodi város egy rendeletet fogadott el, amely lehetővé tette az önkormányzat számára az elővásárlási jogot. Sajnos ez a szabályozás csak rövid ideig élt, mivel augusztus elsején a megyei kormányhivatal törvényességi vizsgálatot indított, ami ennek a jogi lehetőségnek a visszavonásához vezetett. Így Mezőkeresztes nemcsak az első település lett, amely bevezette ezt az önazonossági rendeletet, hanem egyben az első is, amely vissza is vonta azt.

Bár Navracsics Tibor miniszter hangsúlyozza, hogy a törvény célja nem a romák kiszorítása, a valóság sajnos más képet fest. Egyre több település próbálkozik hasonló korlátozó intézkedésekkel. Újlengyel képviselő-testülete nemrégiben elfogadott egy rendeletet, amely hasonló szándékokat tükröz. Heves megye Pély településén például olyan szabályozást vezettek be, amely megakadályozza, hogy lakcímet létesítsen az, akit korábban erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt elítéltek, akivel szemben büntetőeljárás van folyamatban, vagy aki adótartozással bír. Ezen kívül Taktaharkányban a betelepülést középfokú végzettséghez kötötték, ezzel is szűkítve a lehetőségeket. Nógrád megyében pedig egy faluban félmillió forintos betelepülési hozzájárulást írtak elő, amely ugyan bizonyos feltételek mellett visszatéríthető, de ennek ellenére a szabály jelentős akadályt képez a potenciális új lakók számára.

A különféle példák rámutatnak arra, hogy a települések eltérő stratégiákat alkalmaznak a jogszabályok érvényesítése során. Van olyan település, ahol a lakcímhez kötött feltételeket állítanak fel, másutt pénzügyi hozzájárulást kérnek, míg néhány helyen a lakhatás fizikai körülményeit szabályozzák. A kormányhivatalok azonban több helyen még vizsgálják a törvény kereteit, ami felveti a kérdést, hogy ezek a rendeletek hosszú távon mennyire maradnak érvényben. Jogvédők és roma szervezetek aggodalmukat fejezik ki, miszerint a települések a cigányság szisztematikus kiszorítására és ellehetetlenítésére használják fel a nyáron életbe lépett törvényt. A vélemények szerint az általuk támasztott követelmények megvalósítása a romák számára szinte lehetetlen feladatot jelent.