A megcsalás pszichológiai aspektusai: hogyan befolyásolja az emberek mentális jólétét A megcsalás mélyen gyökerezik az emberi kapcsolatok komplexitásában, és nem csupán a fizikai hűtlenségről van szó. A megcsalás mögött álló pszichológiai mechanizmusok s

A megcsalás gyakran a kapcsolatok legnagyobb próbatétele, és sok esetben ez vezet a szakításokhoz.

Kevesebb kapcsolat marad érintetlen, ha bármelyik fél, vagy akár mindketten a hűtlenség útjára lépnek. A megcsalás nem csupán a párkapcsolatra gyakorol súlyos hatást, hanem a mentális egészségünkre is mély sebeket ejthet. A fájdalom feldolgozása, a bizalom újjáépítése hónapok, sőt éveken át tartó erőfeszítéseket igényelhet, hogy végre túlléphessünk egy ilyen traumán.

Sokan hajlamosak arra, hogy a megcsalást csupán a testi hűtlenséghez kössék, pedig valójában az érzelmek játsszák a főszerepet sok esetben. Amikor egy párkapcsolatban az egyik fél megnyitja a szívét valaki más előtt, és olyan mély érzelmi kötelék alakul ki, amely már a szerelem határvonalát súrolja, akkor ezt a fajta kötődést is a megcsalás egy formájának tekinthetjük. Az érzések és a bizalom áthágása éppen úgy sebezheti a kapcsolatot, mint a fizikai hűtlenség.

A hűtlenség mély sebeket ejthet, és azokat, akiket megcsaltak, sokszor a gyász fájdalmán keresztül kell átélniük. Az emberi veszteség sokféle arculatot ölthet, és senkinek nincs joga ahhoz, hogy mások fájdalmát lebecsülje vagy elítélje. Egy kapcsolat akkor lehet újjáépíthető, ha mindkét fél hajlandó nyitott szívvel közelíteni egymáshoz, és készen áll arra, hogy közösen dolgozzanak a múlt sérelmein.

Dr. Dennis Ortman klinikai pszichológus szerint a megcsalt felek lényegében traumatizáltak. A 2009-ben megjelent könyvében ezt a traumás reakciót hűtlenség utáni stressz szindrómának nevezi. A tünetek pedig hasonlíthatnak a poszttraumás stressz szindrómához. Emellett pedig a gyász öt fázisát is átélhetik azok, akikkel hűtlen volt a párjuk. A fájdalom miatt nagyobb az esély a depresszió és a szorongás kialakulására is.

A szerelem különleges kémiai reakciókat indít el az agyunkban, hiszen a dopamin szabadon áramlik, eufórikus érzéseket generálva. Ez a folyamat annyira intenzív lehet, hogy a szerelem akár függőséget is okozhat. Amikor valakit elutasítanak, különösen hűtlenség miatt, az agyban hasonló mechanizmusok lépnek működésbe, mint amelyek a szenvedélybetegeknél a megvonás során tapasztalhatók. Az elutasítás nem csupán pillanatnyi fájdalmat okoz, hanem hosszú távon is kihat az agyi kémiai egyensúlyra. Párkapcsolatban élők esetében a szeretet hormonja, az oxitocin és a dopamin szintje emelkedik, de egy megcsalás drámai változásokat hozhat a kémiai reakciókban, felforgatva a korábban stabilnak tűnő érzelmi világot.

Ahogyan már korábban említettük, egy hűtlenség könnyen olyan lelki állapotokat idézhet elő, amelyek a PTSD-hez hasonlítanak. A legrosszabb forgatókönyvekben a megcsalás következményeként megjelenhetnek visszatérő, zaklató emlékek, rémálmok, és kényszeres gondolatok a hűtlenség körül. Az érintett személy hiperérzékennyé válhat, ami azt jelenti, hogy a valós vagy akár képzelt veszélyekre is túlzott reakcióval válaszol. Ezen kívül, az alvási nehézségek és az étkezési zavarok is megjelenhetnek, amelyek tovább súlyosbíthatják a helyzetet.

Egy friss kutatás a nemek közötti eltéréseket elemezte a hűtlenségre adott reakciók terén, és megállapította, hogy a nők sokkal mélyebben érintettek az érzelmi kapcsolatokban való csalódások miatt, míg a férfiak a fizikai hűtlenségre reagálnak sokkal intenzívebben. Egy másik, hasonló jellegű tanulmányban 64 ezer ember véleményét vizsgálták, és a megállapítások itt is hasonló tendenciákat mutattak.

Ahogyan azt már említettük, egy új amerikai tanulmány rávilágított, hogy a 16 és 65 év közöttiek körében a válások aránya lényegesen csökken, mégis az Egyesült Államokban a házasságok közel 45 százaléka végződik válással. A szakítások leggyakoribb mozgatórugója pedig egyértelműen a hűtlenség. A bizalom helyreállítása rendkívül nehéz, miután valaki elveszítette azt; a megcsalt fél gyakran küzd önbizalomhiányos érzésekkel és hajlamos lehet az önmagát okolni a történtekért.