Pécsett különleges ünnepséget rendeztek a magyarországi hovátok tiszteletére.

A november 15-i szombati szentmise különleges eseménnyel indult: a Veletek vagyok című ének hangjai töltötték be a pécsi székesegyházat. A szertartást Đuro Hranić, a Diakovár-Eszéki Főegyházmegye metropolita érseke vezette, aki Felföldi László pécsi megyéspüspök meghívására érkezett Magyarországra. Az alkalom külön jelentőséggel bírt, hiszen ezen a napon tartották Pécsett az Országos Horvát Önkormányzat által szervezett idei országos horvát napot.

Barics Gábriel, szigetvári plébános, mély tisztelettel üdvözölte Érsek atyát, a jelenlévő paptestvéreket és a kedves híveket. Ő az, aki a Pécsi Egyházmegye horvát közösségének hitéletét ápolja és támogatja, elkötelezetten szolgálva e különleges közösséget.

"Nagy szeretettel köszöntöm Önöket, akik eljöttek hazánk azon területeiről, ahol horvát nemzetiségű hívek élnek, hogy együtt imádkozzunk és kérjük a Jóistent, hogy mindig legyenek olyan emberek itt Baranyában is, akik anyanyelvükön magasztalják az Urat. Adjunk hálát, megköszönve mindazt a sok értéket, amit dédapáink évszázadokon át megőriztek és ránk hagytak: kultúránkat, nyelvünket, hitünket" - mondta köszöntőjében Barics Gábriel.

Hranić érsek atya bevezető szavaiban emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy életünk folyamán folyamatosan vágyunk Jézusra, aki mindig elérhető számunkra, és a találkozásunk színhelye az Eucharisztia. A homíliája során az érsek többször is kiemelte az "állhatatosság" fogalmát, utalva a liturgia olvasmányaira és könyörgéseire, ahol ez a kifejezés nemcsak szó szerint, hanem szimbolikus értelemben is megjelenik.

Kedves Testvéreim! Mindaz, ami gyönyörű, nem marad meg örökre. Az ünnep egyszer véget ér, és az örömteli pillanatok is elmúlnak. A földön minden mulandó, és ezt Jézus is hangsúlyozza a ma olvasott példabeszédében. Nem csupán figyelmeztet minket a végső órára, amely elkerülhetetlenül elérkezik, hanem arra is buzdít, hogy komolyan vegyük ezt a gondolatot. Ez az üzenete ennek az egyházi év utolsó előtti vasárnapjának, Jézus második eljövetelének és az utolsó ítéletnek. Hranić érsek arra is felhívta a figyelmet, hogy a fentiek tudatában nem szabad elfeledkeznünk a világunkról, ahol élünk. Emberi gondoskodással, szeretetteljes odaadással kell építenünk, ápolnunk és védelmeznünk azt.

Đuro Hranić predikációjában azt is kiemelte, hogy a mai evangélium arról is szól, hogy mennyi bajt kell leküzdenünk. De Jézus szavai mégis a békét, a reményt hirdetik: "Nektek pedig, akik félitek a nevemet, felragyog az igazság napja, és sugarai üdvösséget árasztanak." (Mal 3,20a)

Kifizetődik tehát hűségnek lenni Jézushoz, Istenhez, Egyházhoz, emberhez. Legyünk bátrak, állhatatosak, amikor védenünk kell értékeinket, még akkor is, ha esetleg megaláztatást, igazságtalanságot, meg nem értést kell elszenvednünk emiatt. Érsek atya bátorította a megjelenteket, hogy a jelenlegi jó körülmények között akkor is állhatatosnak kell lenni, amikor a nemzetiségi értékeink, örökségünk megőrzéséről van szó.

"Ünnepeljük tehát az Eucharisztiát, amely lehetőséget ad arra, hogy Jézussal táplálkozhassunk, az 'önodaadás', a szeretet és az ajándékozás kenyerével. Célunk, hogy az ő képmásai és tanúi legyünk életünk végéig és a világ végéig, amikor megjelenik, hogy ítéletet mondjon az élők és holtak felett" - zárta szavait Đuro Hranić, a Diakovár-Eszéki Főegyházmegye érseke a Pécsett, az országos horvát nap alkalmából tartott szentmisén.

Végezetül Barics Gábriel atya köszönetet mondott érsek úrnak, amiért elfogadta a meghívását: "Mindig nagy boldogság számunkra, amikor együtt imádkozhatunk és fohászkodhatunk. Jézus szavaival élve: 'ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.' (Mt 28,20) Hisszük, hogy ha mindannyian kérjük Istentől áldását életünkre, kultúránkra, hazánkra és nyelvünkre, Ő meg fogja adni azt. Különösen az örök élet ajándékát kérjük számunkra."

A mise énekeit a pécsi August Šenoa Asszonykórus varázsolta elénk, kántoruk, Cseh László kíséretével. Az olvasmányokat és a hívek könyörgését a pécsi horvát közösség lelkes tagjai: Taragyia Györgyné, Tomola Ágnes és Balázs Péter adták elő, szívükből merítve a szavakat.