A kérdés, amelyet érdemes megfontolni: ki lenne a megfelelőbb a NER irányítására, Orbán vagy Magyar?

A főszereplő helyzete stabil - jegyezte meg Gyurcsány Ferenc a budapesti fürdők irányítójáról. De vajon tényleg így van?

Ki gondolná, hogy tizennyolc sikeresen lebonyolított Pride után a tizenkilencedik rendezvény kapcsán a miniszterelnök arra érez késztetést, hogy megvédje a gyerekeket "a látással terjedő buziságtól" – fogalmazta meg Puzsér Róbert a közelmúltban elhangzott beszédében. Tekintsük ezt alapfelvetésnek. Melyik megállapításban utal a költő arra, hogy ez a politikai vezető nem egy szilárd elvi alapra helyezkedik, hanem csupán taktikai megfontolások irányítják döntéseit? Hogy ez valójában egy politikai manőver. Ezzel a gondolattal egyébként magam is egyetértek: a politikus a politikai játszmák logikáját követi.

Csakhogy ebből újabb kérdések merülnek fel. Ezeket is érdemes megfogalmazni. Például, hadd említsek csak kettőt.

Mélyen belemerült a Nemzeti Együttműködés Rendszerének felépítésébe, végigkövette az alaptörvény megszületését, a médiatörvény elfogadását, s tanúja volt a nyugdíjpénztári megtakarítások eltűnésének, valamint a sajtó egyes szegmenseinek monopolizálásának. A fideszes oligarchia megerősödése mindannyiunk számára éles kontrasztot jelentett a korábbi állapotokhoz képest. Ezek nem csupán események voltak, hanem a rendszer sziklaszilárd alapjainak lefektetése, egyfajta sarokkövek, amelyek meghatározták a politikai tájat. Nehéz lenne utólag azt állítani, hogy mindez akkoriban csupán jó szándékú kezdeményezésnek tűnt, amit később az események sodrása torzított el. Hogy is láthattuk ezt akkor, Bélám?

Egy kérdés fogalmazódik meg bennem: hogyan lehetséges, hogy egy újságírói csoport, akikkel együtt dolgoztam, éppen a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) kiépítésének idején végezte a dolgát? Úgy tűnik, hogy sokan azt gondolták, amit látunk, az valahogy mégiscsak belefér. Talán létezik egy olyan ár, amit hajlandók megfizetni azért, hogy itt valami új, jobb dolog születhessen, ami felülmúlja a korábbi rendszert. Elhiszem, hogy voltak, akik így éreztek, és nem is alaptalanul. Emlékezhetünk arra a támogatásra is, amely még az akkori baloldali-liberális médiában is megjelent: a lényeg az volt, hogy bármi, csak ne Gyurcsány!

Sokan még mindig ugyanabban a helyzetben érzik magukat: bármi jöhet, csak Orbán ne. A nagy siker tükrében újra előkerül a megszokott logika. Itt van Magyar Péter, aki minden jellemzőjével képviseli a NER-t. Olyan módon kezeli a médiát, mint Orbán – sőt, néha még annál is keményebben –, és a lényeges kérdésekben is hasonlóan vélekedik a világról. De hadd tegyem fel a szokásos kérdésemet, egy kis csavarral Ceglédi Zoltán népszerű dalával: Mi a terv? Van-e alternatíva? Talán először azt kellene tisztázni, hogy milyen országbeli életformát kívánunk?

Sokan abban vannak, hogy Magyar Péter végre kiszabadította őket az Orbán-Gyurcsány-dichotómiából, a se Orbán, se Gyurcsány-átokföldjéről, ahol a tagadás az alapállás, és most már végre jó szívvel oda lehet állni valaki mellé, és lehet igent mondani valamire. Ez jól hangzik, de legfeljebb a Romana regényújság szintjén igaz. Ha valakinek az az alapfelvetése, hogy nem akarja azt a valamit, mindösszesen nevezzük társadalompolitikának, amit a NER jelent, akkor az Orbán-Magyar-dichotómia arra nem válasz vagy megoldás. És fordítva: ha valaki Orbánnal szemben Magyart választja, akkor valójában nem valami alapvetően mást akar, hanem Orbánt nem akarja, de amit az Orbán-rendszer a mélystruktúráiban képvisel, azzal tulajdonképpen meg tud lenni. Azt lényegében nem kifogásolja.

Azonnal szeretném hangsúlyozni, hogy ez a politikai irányvonal teljesen legitim. Ugyanakkor, mint ahogyan már korábban is említettem, fontos, hogy tisztázzuk: az egész folyamat, beleértve a választásokat, a vitákat és a hatalmi harcokat, a NER keretein belül zajlik. Ebből pedig egy újabb kérdés is felmerül: ki lenne a megfelelőbb vezető a NER számára a jövőben? Magyar Péter vagy Orbán Viktor? Ez a kérdés valójában egyértelműbb, mint amilyennek elsőre tűnik. Érdemes ezt alaposan átgondolni.

A kettő - tudniillik a NER meghaladása, és a Magyar-Orbán-választék - együtt nem létezik. Nem van.

A fentebb említett jöjjön bármi persze nem Magyarral kezdődött és nem is Márki-Zay Péterrel, már a több tételben elővezetett összefogósdi is erről szólt: nem a kontent meg a mondás az első, hanem az eszköz meg a cél. Látjuk, mekkora sikert aratott több alkalommal is.

Már ha, ismétlem önmagam, a cél semmi más, mint Orbán Viktor leváltása, és nem a Nemzeti Együttműködés Rendszerének meghaladása.

Tudomásom szerint léteznek olyanok, akik úgy vélik, hogy a jövő forgatókönyve a következőképpen alakul: Magyar Péter leváltja Orbán Viktort, megdönti a NER-t, majd újra virágba borulhat a demokrácia. Ezzel párhuzamosan ismételten aktív szereplővé válhat a magyar politikai értelmiség azon része, amely az utóbbi másfél évtizedben részben a háttérbe szorult, és a történésekre a margóról figyel, miközben duzzog saját elvesztett befolyása miatt. Eközben a rendszerrel titkos megállapodásokat kötöttek, de a nyilvánosság előtt, főként a közösségi média platformjain, határozottan elutasítják a helyzetet. Ennek a forgatókönyvnek azonban két okból sem lesz sikeres kimenetele.

Egy. Magyar Péter nem hülye. Pontosan tudja, hogy abban a pillanatban, ahogy feladja a régi ellenzékre vonatkozó kemény elutasító álláspontját, azonnal záporozni fognak rá a rendszerpropaganda tüzes nyilai, mely szerint Gyurcsány. Másfelől, mégis hogyan gondolják a sokpárti politikai mező kivirágzását azok, akik ezzel érvelnek. Magyar Péter majd készséggel szétosztogatja szavazóbázisát az újonnan megjelenő politikai pártok között? Kettő pont kettő: azok, akik azért álltak be a Tisza párt zászlaja alá, mert elegük volt az óellenzéknek nevezett pártokból, majd hirtelen visszatalálnak azokhoz? Nyilvánvaló, hogy az az érvelés, mely szerint Magyar Péter nem más, csak a "bontógolyó", butaság.

Még hátra van egy év, hogy minden érintett bátorítsa magát a teljes egészség érdekében.

A szerző egy elhivatott újságíró, aki az ÖT csapatának tagjaként tevékenykedik.

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!

A véleménycikkek nem mindig tükrözik az Index szerkesztőségének hivatalos álláspontját.