A jövő ára: Japán útja a deflációs nehézségekből való kilábaláshoz Japán gazdasága évtizedek óta küzd a deflációval, amely nem csupán a pénzügyi stabilitást veszélyezteti, hanem a növekedési potenciált is. A deflációs spirál megállítása érdekében a japán

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Japán gazdasága az 1990-es évek elejétől kezdve stagnálásra és deflációra van ítélve, amelyet gyakran "elveszett évtizedek" néven emlegetnek. A részvény- és ingatlanpiacok buborékjának kipukkanása következtében az ország gazdasági növekedése drámai módon megtorpant, az árak folyamatos csökkenésnek indultak, és a fogyasztói kereslet elmaradt az elvárásoktól. Ez a deflációs környezet mélyen beágyazódott a gazdasági struktúrába, valamint a fogyasztói magatartásba, ezzel tovább súlyosbítva a helyzetet.

A Japán Bank (BOJ) válaszul a gazdasági kihívásokra rendkívül laza monetáris politikát alkalmazott. 1999-ben bevezette a nulla közeli kamatlábakat, majd 2016-tól negatív kamatlábakat léptetett életbe, és bevezetett egy hozamgörbe-kontrolt (YCC), hogy a hosszú távú kamatlábakat alacsonyan tartsa. Ezek az intézkedések arra irányultak, hogy serkentsék a gazdasági növekedést és megakadályozzák a deflációs folyamatokat.

2024 márciusában a Bank of Japan (BOJ) egy jelentős fordulatot hajtott végre: megszüntette a negatív kamatlábakat és a hozamgörbe-kontrollt, ezzel egyértelműen jelét adta annak, hogy véget értek az extrém laza monetáris politika időszakai. E lépés mögött az húzódott meg, hogy a japán gazdaság mérsékelt fellendülést mutatott, miközben a bérek emelkedése egyértelműen jelezte az inflációs nyomás fokozódását.

A legutóbbi időszakban a japán cégek figyelemre méltó béremeléseket valósítottak meg. A 2025 tavaszi bértárgyalások során a nagyvállalatok átlagosan 5,46 százalékos emelést ajánlottak, ami a legnagyobb növekedés az elmúlt harminc évben.

Ez a tendencia nagymértékben összefügg az elöregedő társadalom jelenségével. Az ábrán jól látható, hogy a 50 és 60 év közötti korcsoportban 1,8-2 millió fő található, míg a 25 és 35 év közöttiek száma már csak 1 millió körüli. A jövő generációk pedig még ennél is kisebb lélekszámmal bírnak majd, ami aggasztó jele a demográfiai változásoknak.

Míg a korábbi évtizedekben a munkavállalóknak egymással kellett versenyeznie a helyekért, és a vállalatok tudtak alacsonyabb fizetéssel felvenni embereket, addig a mai alacsonyabb számú fiatalért a munkaadók versenyeznek egymással, ez pedig az inflációt is növeli. A bérnövekedés pedig még így sem tud lépést tartani az inflációval, bár nominálisan növekednek a bérek, inflációval korrigálva csökkennek. 2025 márciusában a reálbérek 2,1 százalékkal estek vissza az előző év azonos időszakához képest, ami a harmadik egymást követő havi csökkenés.

Az inflációs tendenciákat tovább fokozta a Covid utáni időszakban tapasztalható fogyasztói fellendülés, amely jelentős keresletnövekedést eredményezett a szolgáltatások és szórakozási lehetőségek iránt. A hagyományos japán "salaryman" életstílus, amely a hosszú munkaórák és a takarékos költekezés jellemzője volt, fokozatosan átalakul. A fiatalabb generációk már nem ragaszkodnak olyan szigorúan ezekhez a normákhoz, és egyre nyitottabbak a költésekre, élvezve az életet és a különböző élményeket.

A globális ellátási láncok zökkenői és az importált energia- valamint nyersanyagárak emelkedése komoly terhet rótt a vállalatokra. Ezen felül a gyengélkedő jen még inkább megdrágította az importált termékeket, ami tovább fokozta az általános árszínvonal emelkedését.

Tehát a bérnyomás, a keresleti fellendülés és a külső inflációs tényezők együttesen idézték elő azt a gazdasági környezetet, amelyben Japán hosszú idő után először inflációval néz szembe.

2024 márciusában a Bank of Japan egy jelentős fordulatot hajtott végre, amikor felhagyott a hozamgörbe-kontroll politikájával, amely 2016 óta gátat szabott a 10 éves japán államkötvények hozamának. Ezzel párhuzamosan a jegybank befejezte a negatív kamatlábak időszakát, és 9 év elteltével először emelte az irányadó kamatlábat 0,0-0,1 százalékra. Ez a lépés a japán gazdaság számára új lehetőségeket nyithat meg, és jelentős hatással lehet a pénzügyi piacokra.

A japán jen ennek ellenére továbbra is gyengül a főbb devizákkal szemben, különösen az amerikai dollárral. Ennek hátterében az áll, hogy a Bank of Japan (BOJ) monetáris politikája még mindig lényegesen konzervatívabb, mint más központi bankoké. Miközben a Federal Reserve már 5 százalék feletti kamatokkal operál, a japán irányadó kamatláb rendkívül alacsonyan marad.

A kamatkülönbségek következtében a tőkekiáramlás Japánból továbbra is fennállt, ami megakadályozta a jen erősödését, sőt, újabb történelmi mélypontokat ért el: 2024 júliusában az árfolyam már 160 jen/dollár környékén ingadozott, ami több mint három évtizedes mélypontnak számított. A gyenge jen következményeként az infláció is tovább emelkedett, mivel az importárak, különösen az energia (olaj, gáz), az élelmiszerek és az ipari alapanyagok terén, jelentősen megnőttek. Ez a helyzet különösen megterhelő volt a japán vállalatok és háztartások számára, tekintettel arra, hogy az ország gazdasága erősen függ az importtól.

2025 januárjában a BOJ tovább emelte az irányadó kamatlábat 0,5 százalékra, reagálva a tartós inflációs nyomásra és a bérek folyamatos növekedésére. A jegybank jelezte, hogy további kamatemelések is lehetségesek, amennyiben a gazdasági feltételek indokolják.

Albert Edwards, a Société Générale vezető stratégája szerint azonban az infláció még nem elég stabil ahhoz, hogy indokolttá tegye a monetáris politika további szigorítását. Japánban a maginfláció számítása eltér a nemzetközi gyakorlattól, mivel csak a friss élelmiszerek árait zárják ki, míg más országokban az energiaárakat is figyelmen kívül hagyják. Ez torzíthatja a gazdasági helyzet valós megítélését, és túl korai szigorításhoz vezethet.

A japán gazdaságot sújtó legnagyobb probléma az elöregedő népesség. Az elmúlt húsz év során a járulékfizetők száma körülbelül 4,3%-kal csökkent, míg a nyugdíjasok száma több mint 40%-kal nőtt. A kormány idei költségvetésének körülbelül 34%-át jóléti kiadásokra fordítja, ami jelentős növekedés a 2000-es évek 20%-ához képest. A szűkös erőforrások miatt a kormány reformokat tervez, köztük a nyugdíjjárulék-fizetési időszak öt évvel való meghosszabbítását 65 éves korig.

A munkaerőpiac folyamatosan alkalmazkodik a demográfiai változásokhoz, és egyre inkább támaszkodik az idősebb munkavállalók tapasztalataira. A 2024-es statisztikák alapján a 65 és 74 év közötti korosztály foglalkoztatási aránya már meghaladta az 50 százalékot, és a munkaerőpiacon 9,46 millió olyan dolgozó található, aki 65 év felett van. Ez a szám 1,9-szerese a 2000-es években regisztrált értéknek. A Reuters által végzett felmérés rávilágít, hogy a cégek 59 százaléka döntött úgy, hogy meghosszabbítja a nyugdíjas munkavállalók foglalkoztatását, vagy újra felveszi azokat, akik korábban már elhagyták a munkahelyüket, hogy ezzel enyhítsék a munkaerőhiányt.

Bár a drágulás egyes társadalmi rétegeknek megélhetési gondokat okoz, a fogyasztási adó maradt 10 százalék (8 százalék az élelmiszerekre), és a kormány vonakodik annak csökkentésétől, mivel az adóbevétel már most sem fedezi az emelkedő szociális juttatások költségeit.

Shigeru Ishiba, Japán miniszterelnöke, kiemelte, hogy az ország "öregedő népessége és a folyamatosan emelkedő jóléti kiadások" miatt nem áll rendelkezésre lehetőség általános adócsökkentésre. Ehelyett a legsebezhetőbb csoportok számára célzott támogatásokat ígért, hangsúlyozva a társadalmi felelősségvállalás fontosságát.

Az OECD is rámutatott, hogy Japánnak kiemelt feladata a fiskális tartalékok újjáépítése, mivel a bruttó államadósság a GDP kétszerese, és a demográfiai trendek nyomán a kormány bevételei nem követik a kiadások növekedését.

Japán gazdasága hosszú idő után most először tapasztal inflációs jeleket: a bérek növekednek, a fogyasztók egyre többet költenek, és a Bank of Japan megkezdte a monetáris normalizációt. Azonban felmerül a kérdés, hogy ez a pozitív trend meddig tartható fenn. A reálbérek továbbra is csökkennek, és az inflációs nyomás jelentős része külső forrásokból ered.

A BOJ előtt egy rendkívül érzékeny egyensúlyi helyzet áll: ha túl gyorsan emeli a kamatokat, azzal elfojthatja a keresletet; viszont ha túl lassan jár el, akkor bér-ár spirál alakulhat ki. A globális gazdasági lelassulás, valamint a kínai kereslet csökkenése szintén negatívan befolyásolhatja az inflációt. Érdekes módon a japán munkavállalók most már bátran kérnek fizetésemelést, ami arra utal, hogy a deflációs gondolkodás, amely szerint "az árak úgyis csökkennek", kezd háttérbe szorulni. Ez egy jelentős előrelépés, hiszen az infláció nem csupán gazdasági, hanem pszichológiai jelenség is, amely mély hatással van a társadalom egészére.

A japán társadalom gyorsan öregszik, és egyre inkább támaszkodik az idős dolgozókra. Ez újfajta munkaszervezési és szociális kihívásokat vet fel. Az adóbevételek csökkenése és a növekvő jóléti kiadások miatt a fiatalabb generációkra egyre nagyobb teher hárul, ami hosszú távon társadalmi feszültségeket eredményezhet. A következő évek kulcskérdése az lesz, hogy a jelenlegi inflációs fordulat strukturálisan is fennmarad-e, vagy újra visszatér a deflációs korszak.

Címlapkép forrása: Shutterstock.com

Ez a szöveg nem tekinthető befektetési tanácsadásnak vagy ajánlásnak. Kérjük, vegye figyelembe, hogy a következő információk jogi szempontból fontosak.