Szőgyénben megemlékeztek a Don-kanyarnál hősi halált halt magyar honvédekről, tisztelegve bátorságuk és áldozatvállalásuk előtt.

A Fiatalok a Nemzetért Alapítvány idén is elindította a "Gyújts te is egy gyertyát a Don-kanyar hőseinek emlékére!" elnevezésű hagyományos rendezvénysorozatát. E kezdeményezéshez csatlakozott a Szőgyén Öröksége Társulás, a 32. sz. Szent Mihály cserkészcsapat, valamint az egyházközség, közösen ápolva a hősök emlékét.

Az emlékezés napján a Nagyboldogasszony-templomban tartott szentmise után a község lakói megemlékeztek a II. világháború áldozatairól. Az esemény helyszíne az emlékpark volt, ahol az emlékműnél tiszteletüket tették az életüket vesztett hősök előtt.

Az 1943. január 12-én, 10 óra 30 perckor elindult szovjet offenzíva eseményeit és következményeit Méri Bulcsú, az esztergomi Szent Erzsébet Gimnázium diákja osztotta meg az emlékező közösséggel.

A Magyar Királyi 2. honvéd hadsereg doni támadása ma már a magyar kollektív emlékezetben csupán doni katasztrófaként él – nyilatkozta Méri Bulcsú, a II. világháború történelmét kutató szakértő. Kiemelte, hogy ez a hadművelet nem csupán katonai esemény, hanem a nemzet fájdalmának és veszteségeinek szimbóluma, amely mély nyomot hagyott a magyar társadalomban.

A szovjet erők támadása egy hatalmas, 40 km széles és 20 km mély rés tátongását okozta a magyar védelmi vonalon, amely végleg kettészakította azt. A magyar honvédek hősiessége példaértékű volt, hiszen az utolsó pillanatig kitartottak fegyvereik mellett. Ám a szovjet túlerővel szemben, még a legbátrabb tetteik sem tudtak elegendő ellenállást kifejteni.

Jány Gusztáv vezérezredes a német B hadseregcsoporttól kezdetben kérte, majd később határozottan követelte a súlyponton lévő magyar csapatok visszavonását. A január 16-án érkezett válasz különösen figyelemre méltó volt, hiszen magától a Führertől származott: "A 23. és 19. könnyű hadosztály állásait mindenáron, az utolsó emberig meg kell tartani."

A Don-kanyari harcok során körülbelül 50 ezer magyar katona vesztette életét, sokan közülük a kegyetlen hideg következtében fagyott meg. Emellett szintén jelentős számú, legalább ennyi katona szenvedett súlyos sebesüléseket, és becslések alapján 27-28 ezer katona esett fogságba.

"Mikor erre a vesztes csatára tekintünk, jusson eszünkbe, hogy a 200 ezer magyar honvéd hazájuktól távol 2500 kilométerre harcolt, számukra idegen, közvetett célok érdekében a -30°C, -40°C-os orosz télben. A magyar honvédek utolsó leheletükig, vitézen teljesítették a parancsaikat és álltak helyt" - mondta el a történelmi megemlékezés szónoka.

Ft. Farkas Zsolt atya imát mondott a hősökért,

Mindazok emlékére, akik hűségükkel, kitartásukkal és akár vérükkel is tanúbizonyságot tettek Isten, a haza és a nemzet iránti elkötelezettségük mellett.

Végezetül a cserkészek meggyújtották az emlékezés lángjait a II. világháború áldozatainak emlékművén, ahol 195 név van felvésve.

A szőgyéni áldozatok közül több mint százan a harctéren vagy hadifogságban vesztették életüket. Az emlékmű 1994-es felavatásának ünnepségén a néhai Czuczor József plébános úr egy tarisznyában hozott doni földet hintázott szét, amelyet egy hozzátartozó szállított a régi csaták színhelyéről.

- hangzott el részlet az emlékezésen Hrubík Béla felvidéki író és költő verséből, majd azok a cserkészek, akik a csapat képviseletében voltak jelen, elismételték és megerősítették törvényeik közül a 2. cserkésztörvényt, melyet az emlékezésen való szolgálatukkal teljesítettek: