A borkóstolás egy izgalmas és élményekkel teli folyamat, amelyet bárki elsajátíthat.
A borbírálók és maguk a borkóstolások gyakran kerülnek kritikák kereszttüzébe, elsősorban azok részéről, akiknek az értékelései nem felelnek meg elvárásaiknak. Nyilvánvaló, hogy a borkóstolás szubjektív természetű, és ez a tény sokszor nehezíti a dolgunkat. Ugyanakkor nem lehetetlen, hogy a személyes észlelésekből objektív következtetéseket vonjunk le. Az évtizedek óta elfogadott egyensúly centrikus kóstolási rendszer célja, hogy a borokkal kapcsolatos érzéseinket egy strukturált keretbe helyezze. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a borok alapvető összetevőit mennyiség és minőség szempontjából összehasonlítva, egy objektívebb nézőpontból értékeljük a kóstolt tételeket. Az ilyen típusú borkóstolás tehát hozzájárulhat ahhoz, hogy a szubjektív észlelések mögött rejlő tényezőket jobban megértsük és értékeljük.
A borkóstolás nem csupán a bor elfogyasztásáról szól; sokkal inkább egy alapos elemzésről van szó. Egy olyan folyamat ez, amelynek legpontosabb és legmegbízhatóbb eredménye a vakkóstoló keretein belül születik meg. A vakkóstolás során, amikor nem tudjuk a bor fajtáját, származási helyét, készítőjét vagy évjáratát, képesek vagyunk valóban objektíven értékelni a bor stílusát és minőségét. Így a szubjektív benyomásainkat a legjobban tudjuk kizárni. Elmondhatjuk, hogy mindannyian, valamilyen mértékben, címke-ivók vagyunk. Az, hogy tudjuk, ki áll a bor mögött, gyakran torzíthatja az értékelésünket – legyen az pozitív vagy negatív. A termelő neve és hírneve, valamint a bor címkéje képes befolyásolni azt az élményt, amelyet a kóstolás során átélünk. Éppen ezért a vakkóstolás nem csupán egy módszer, hanem egy lehetőség arra, hogy igazán felfedezzük a borok világát, és elmerüljünk az ízekben anélkül, hogy a külsőségek elhomályosítanák a valódi értéket.
A vakkóstolók során érdemes a figyelmet az összehasonlító kóstolásokra irányítani. Amikor különböző karakterű borokat kóstolunk egyszerre, az nem mindig segít abban, hogy érzékszerveink és agyunk a legoptimálisabb módon reagáljanak. Ellenben, ha azonos fajtájú, termőhelyű vagy akár évjáratú borokat kóstolunk, az hozzájárulhat ahhoz, hogy érzékszerveink fokozatosan hozzászokjanak a borok sajátos jellemzőihez. Az összehasonlító kóstolás emellett remek lehetőséget teremt arra, hogy átfogóbb képet alkothassunk egy-egy szőlőfajtáról vagy termőhelyről. Például, ha valaki harminc száraz furmintot vagy kadarkát kóstol egy ülés alatt, az utána kialakult benyomásai értékes útmutatást nyújthatnak az adott fajtáról. Ugyanez a logika érvényes az évjáratokra és a termőhelyekre is. Hasonlóképpen, ha valaki végignézi Monet festményeit, a következő alkalommal, amikor egy idegen környezetben találkozik az egyik alkotásával, könnyen felismeri a mester egyedi ecsetkezelését, színvilágát és a rá jellemző stílusjegyeket.
