A kormány 14. havi nyugdíjat ígér a nyugdíjasoknak, és mi alaposan megvizsgáltuk, milyen hatással lenne ez a nyugdíjasok életére, valamint az ország költségvetésére. Az előnyök és hátrányok pontos számszerűsítése segít megérteni, hogy ez a lépés hogyan fo
A kormány mostantól fontolóra veszi a 14. havi nyugdíj bevezetésének lehetőségét.
Izgalmas időszak elé néznek a magyar nyugdíjasok, hiszen a kormány váratlan bejelentésekkel rukkolt elő. Elsőként Lázár János osztotta meg a hírt egy lakossági fórum keretein belül, miszerint a tizennegyedik havi juttatás bevezetésén dolgoznak. A miniszter a differenciált nyugdíjemelés kapcsán így fogalmazott: "nagyon nehéz meghúzni azt a határt, hogy meddig lehet jobban emelni, és honnan kell kevésbé emelni". E megfontolások alapján úgy tűnik, hogy a kormány komolyan veszi a nyugdíjasok támogatását, bár a részletek még kidolgozás alatt állnak.
Csak egyetlen megoldás létezik: a tizennegyedik havi nyugdíj.
Ezen a projekten folyamatosan dolgozunk, alaposan mérlegeljük a lehetőségeinket, és elkötelezetten fektetjük bele az energiánkat, hogy a megvalósítás ne csupán álom maradjon - emelte ki az építési és közlekedési miniszter.
Orbán Viktor csütörtökön a közösségi médiában osztotta meg, hogy "teljes erőbedobással dolgozunk a 14. havi nyugdíj bevezetésén."
Az, hogy egy miniszter és maga a miniszterelnök is szinte azonnal napirendre tűzte ezt a kérdést, jól mutatja a téma sürgősségét és fontosságát.
Arra a megállapításra juthatunk, hogy a kormány a közelgő választások fényében komolyan mérlegeli a 14. havi nyugdíj bevezetését, amely valamilyen - jelenleg még nem részletezett - módon valósulhat meg.
Lázár János említette, hogy a 2,4 millió nyugdíjas közül körülbelül félmillióan 240 ezer forintnál kevesebb nyugdíjat kapnak, és 250 ezer nyugdíjas 140 ezer forint alatti havi ellátásban részesül. Azonban a miniszter által megosztott adatok nem teljesen pontosak, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, 2025 januárjára vonatkozó adatai szerint a 2,3 millió ellátottból 1,42 millióan havi 240 ezer forintnál alacsonyabb juttatásban részesülnek, míg 442 ezer nyugdíjas 140 ezer forintnál is kevesebb összeghez jut.
Jelenleg a 14. havi nyugdíj bevezetésének tervezett időpontjáról még nincsenek konkrét információk, mivel a kormány eddig részletesen nem osztotta meg a terveit. Figyelembe kell venni, hogy Magyarországon a már meglévő 13. havi nyugdíjat februárban folyósítják, így célszerű lenne a 14. havi kifizetéseket a naptári év második felére ütemezni, hogy elkerüljük a két juttatás egyidejű kifizetéséből adódó nehézségeket.
Ha a kormány valóban a választások előtti népszerűség növelésére törekszik, akkor logikus lépés lenne, hogy 2026 áprilisa előtt valósítsák meg az első kifizetést.
emiatt jelenleg még csak találgatni sem lehet a tervezett ütemezésről.
Magyarországon a 13. havi nyugdíj jelenlegi formájában 2022 óta létezik, és a nyugdíjasok, valamint a nyugdíjszerű ellátásban részesülők minden év februárjában egy plusz juttatásban részesülnek, amely megegyezik a havi ellátásukkal. E juttatás története nem mentes a fordulatoktól, és fiatalabb olvasóink számára is érdekes lehet felidézni az elmúlt évtizedek eseményeit, amelyek formálták ezt a fontos szociális intézményt.
Fontos megemlíteni, hogy a 2009-es, fájdalmas döntés következményeinek enyhítésére bevezették a nyugdíjprémium intézményét. Ez a rendszer lehetőséget biztosít a nyugdíjasok számára egy egyszeri, korlátozott összegű juttatás igénybevételére, amennyiben az adott év gazdasági növekedése meghaladja a 3,5%-os határt. Érdekes, hogy a 13. havi nyugdíj is visszatért, és a kormány a nyugdíjprémiumot is fenntartotta, így jelenleg a nyugdíjasok mindkét kedvezményben részesülhetnek.
Bár a kormány jelenleg még nem osztott meg konkrét információkat a tervezett 14. havi nyugdíj részleteiről, érdemes visszatekintenünk arra, hogyan is valósult meg a 13. havi nyugdíj bevezetése. Ez a tapasztalat segíthet a jövőbeli lépések megértésében.
A 13. havi nyugdíjra vonatkozóan a nyugdíjtörvény jelenlegi rendelkezései a következőképpen fogalmaznak:
Tehát, 2026-ban a 13. havi juttatásra azok lesznek jogosultak, akik már 2025-ben nyugdíjas státuszban voltak, valamint azok is, akik 2026 februárjában továbbra is nyugdíjasok.
A jogosultak a februári nyugdíjukkal megegyező összegű 13. havi juttatásban részesülnek, azaz egyszerűen dupla összeget kapnak kézhez.
A 13. havi nyugdíj, mint juttatás, nem tekinthető hagyományos nyugellátásnak, hiszen független a nyugdíj összegétől. Éppen ezért elméletileg lehetséges, hogy az egyének számára járó összegeket ne az egyéni nyugdíjak alapján határozzák meg, hanem egy teljesen más rendszer szerint, akár egységesen. Gyakran felmerül például az az ötlet, hogy a 13. havi juttatást minden jogosult számára egyenlő összegben, mondjuk az átlagnyugdíj mértékével azonosan, folyósítsák. Ez a megoldás kétségtelenül hozzájárulna a nyugdíjasok közötti jövedelmi különbségek mérsékléséhez. Ezen kívül, egy másik javaslat szerint a 13. havi juttatás összegét érdemes lenne alsó és felső határok közé szorítani, ezzel is biztosítva a méltányos elosztást.
A 13. havi juttatás már most is 8,33%-kal növeli meg az egy nyugdíjas által évente kapott állami juttatások összegét. Ha ehhez hozzávesszük a 14. havi támogatást is, akkor a jogosultak számára a 12 havi ellátás felett összesen +16,67%-kal nő a plusz juttatások éves bevételi hatása, függetlenül a nyugdíj összegétől.
Egy ilyen típusú, a 13. havi nyugdíjjal párhuzamosan működő 14. havi juttatás nem tenné különbséget a nyugdíjasok között, hanem egységes támogatást nyújtana számukra.
A kisebb nyugdíjakhoz kisebb mértékű pluszjuttatás járna, míg a magasabb nyugdíjakhoz arányosan nagyobb támogatást nyújtanának.
Ezzel tovább mélyítve a nyugdíjasok között fennálló jövedelmi különbségeket. E megközelítés nem áll távol a kormányzati gondolkodástól: a 13. havi nyugdíj mellett több más gazdasági intézkedés – mint például az egykulcsos jövedelemadó vagy a jövedelemhez kötött családi adókedvezmények – is ezen logika mentén valósul meg.
Fontos hangsúlyozni, hogy a 14. havi nyugdíj bevezetésének nem csupán egyetlen lehetséges módja létezik. Alternatív megoldásként felmerülhet, hogy minden jogosult a mindenkori átlagnyugdíj összegét kapja 14. havi juttatásként. Ezzel a megoldással a kisebb nyugdíjjal rendelkező személyek arányosan nagyobb, míg a magasabb nyugdíjjal rendelkezők arányosan kisebb kiegészítést kapnának. Ugyanakkor, a kormány jövedelempolitikai megközelítése alapján ez a forgatókönyv sokkal valószínűtlenebbnek tűnik.
A 14. havi nyugdíj bevezetésének terveivel kapcsolatban a fent említett kormányzati nyilatkozatokon kívül nem áll rendelkezésünkre konkrét információ. Jelenleg azt sem tudjuk, milyen ütemezésben kívánja a kormány bevezetni ezt az új juttatást. Ha a 13. havi nyugdíj 2020-as bejelentését vesszük alapul, elképzelhető, hogy a 14. havi nyugdíjat nem egyszerre, hanem fokozatosan, például négy év alatt vezetik be.
A kormány végül eltért a 2020-ra tervezett ütemezéstől, és a nyugdíjasok érdekében módosította a kifizetéseket. A 2021-es egyheti extra juttatás után 2022-ben már egy teljes havi támogatást biztosítottak, és azóta is minden évben így járnak el. Valószínűleg nem függetlenül attól a ténytől, hogy a 2022. februári kifizetés időben közel esett az áprilisi országgyűlési választásokhoz.
Ennek fényében nagy kérdés, hogy miként tervez a kormány, például már 2026-ban a teljes 14. havi juttatást ki akarja-e fizetni, vagy lassabb, megfontoltabb ütemezést vállal a nyugdíjasok felé.
A magyar nyugdíjrendszer történeti fejlődésének egyik legkifejezőbb szemléltetése az, amikor az egy nyugdíjasra jutó átlagos ellátás és a nemzetgazdasági átlagkereset arányát elemezzük. 2014-ben ez az arány elérte a 68%-ot, ami azt jelenti, hogy az átlagnyugdíj a keresetek körülbelül kétharmadát tette ki. Ezt követően azonban drámai csökkenés kezdődött, és 2020-ra az arány már csak 51%-ot mutatott. Az utóbbi időszakban azonban a 13. havi nyugdíj bevezetésének köszönhetően a nyugdíjasok helyzete némiképp javult. 2023-ban egy különleges helyzet alakult ki, amikor a nyugdíjak növekedése felülmúlta a keresetekét. Ennek a jelenségnek az alapja az inflációhoz kötött nyugdíjemelési rendszer, amelynek keretében 2023-ban két lépésben összesen 18,6%-kal emelték a nyugdíjakat, míg az átlagkereset csupán 14,2%-kal nőtt.
Ezzel együtt is a legfrissebb, tavalyi adat szerint az átlagos juttatás alig 54,6%-át tette ki a KSH által számított átlagbérnek.
Ugyanez a relatív pozícióromlás a GDP-arányos nyugdíjkiadások szintjében is megmutatkozik. A 2012-es csúcson a magyar nyugdíjkiadások megközelítették a GDP 12 százalékát, míg 2024-re 8,3%-ra csökkent a mutató értéke, azaz az országban megképződő jövedelemből az idő múlásával egyre kisebb rész jutott a nyugdíjasoknak és nyugdíjszerű ellátásokban részesülőknek.
A jelenség mögött több tényező húzódik meg, többek között a lépcsőzetes nyugdíjkorhatár-emelés, valamint a vegyes indexálás megszüntetése és a kizárólag az inflációra alapozott nyugdíjemelés bevezetése. Ennek következményeként a nyugdíjasok reáljövedelme nem tapasztal növekedést, kivéve az olyan juttatások révén, mint a 13. havi nyugdíj. Eközben a gazdaság egészében általában reáljövedelem-növekedés figyelhető meg, ami azt eredményezi, hogy a nyugdíjasok jövedelmi aránya szükségszerűen csökken.
A teljes 14. havi nyugdíj bevezetése jelentős hatással lenne a magyar költségvetés nyugdíjkiadásaira. A kormány 2025-re körülbelül 7200 milliárd forintot szán nyugdíjakra és nyugdíjszerű ellátásokra, figyelembe véve, hogy a novemberi nyugdíjkorrekciót nem számítják bele. Az utólagos nyugdíjkorrekció további 112 milliárd forintot terhelne a költségvetésre. Így a várható összköltség a tervezett folyó áras GDP, amely 87 837 milliárd forintra rúg, körülbelül 8,3%-át tenné ki.
A 2026-os költségvetés tervezete 7700 milliárd forintnyi kiadással kalkulál, azonban ha figyelembe vesszük az idei novemberi nyugdíjkorrekció kedvező hatását is, a várható tényleges kiadás körülbelül 7816 milliárd forintra rúghat - mindez a 14. havi juttatás figyelmen kívül hagyásával. Ez a szám a tervezett folyó áras GDP, amely 95 747 milliárd forint, körülbelül 8,2%-át jelenti.
Ha viszont valamilyen módon már 2026-ban megvalósulna a teljes 14. havi juttatás, akkor
a reálisan 590 milliárd forint fölötti újabb pluszjuttatás a GDP kb. 0,6%-ával, akár 8400 milliárd forintra növelhetné a nyugdíjakra és nyugdíjszerű ellátásokra fordított kiadásokat.
A 2026-os költségvetésben 585 milliárd forintot terveznek a tizenharmadik havi juttatásokra, amely magában foglalja a nyugdíjasok és a különböző nyugdíjszerű ellátásokban részesülők támogatását is. Azonban a 2025 novemberében esedékes nyugdíjemelés, amely 1,6%-os növekedést jelent az egyéni nyugdíjakban, valószínűleg azt eredményezi, hogy a 2026-os tizenharmadik havi juttatás is legalább 1,6%-kal magasabb lesz a tervezettnél. Ezáltal a juttatás összege akár 594 milliárd forintra is rúghat. Továbbá, ha bevezetik a tizennegyedik havi nyugdíjat, annak költsége évi szinten várhatóan hasonló nagyságrendű lenne.
Fontos tudni, hogy míg a 12 havi nyugellátás elsődleges finanszírozási fedezetét a társadalombiztosítási járulék és a szociális hozzájárulási adó biztosítja, addig a 13. havi juttatásnak nincs ilyen egyértelmű forrású fedezete a költségvetésben. Sőt, az utóbbi években már a 12 havi nyugdíj kifizetésére sem telt volna pusztán az erre szolgáló járulék- és szochó-bevételekből, ezért a központi költségvetésnek rendszeresen több százmilliárdos (vagy akár ezermilliárd forintot is meghaladó) támogatást kell nyújtania a Nyugdíjbiztosítási Alapnak.
Ebben a kontextusban a 14. havi nyugdíj bevezetése újabb jelentős, fedezet nélküli terhet róna az ország költségvetésére - noha ez nem lenne teljesen ismeretlen a magyar nyugdíjrendszer történetében. Az ilyen lépések hosszú távon súlyosbíthatják a költségvetési egyensúlyt, és fokozatosan fenntarthatatlanná tehetik a nyugdíjrendszer első pillérét.
A Magyar Nemzeti Bank 2016-ban hangsúlyozta, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának mérőszámai a jövőbeni éves egyenlegekből származtathatók. Azt találták, hogy minél magasabbak a várható éves hiányok, annál kedvezőtlenebb a hosszú távú fenntarthatóság kilátása. Ekkor az MNB úgy becsülte, hogy 2035-ig nem várhatóak komoly problémák a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával kapcsolatban, hiszen a nyugdíjcélú bevételek és kiadások egyensúlyban tarthatók. Azonban a valóság azóta mást mutatott: a nyugdíjrendszer egyenlege a vártnál jóval korábban negatív irányba változott.
A kormány legújabb bejelentése, amely a közelgő országgyűlési választások és a politikai rivalizálás tükrében érkezett, nem igazán számít meglepetésnek. Ilyenkor a politikai szereplők gyakran igyekeznek népszerűségüket növelni, és ennek érdekében jól körülhatárolt társadalmi csoportokhoz – például a nyugdíjasokhoz – fordulnak jóléti intézkedésekkel. Úgy tűnik, hogy a Tisza párt után a kormány is úgy döntött, hogy beszáll a nyugdíjasok megnyerésére irányuló ígérgetések versenyébe.
A kormánypártok már régóta aktívan részt vesznek a pénzosztás színpadán: emlékezzünk csak az Otthon Start hitelprogramra, a nyugdíjasok számára biztosított élelmiszer-utalványokra, az anyák szja-mentességére, a csed-gyes adómentességére, a közalkalmazottak lakhatási támogatására, a kormánytisztviselők béremelésére, valamint a beígért szocho-csökkentésre, és még sok más intézkedésre.
A 14. havi nyugdíj bevezetésének kilátásba helyezésével a várható költségvetési kiadások új dimenzióba léptek.
Az eddig ismertetett kormányzati lépések jellemzően a felmenő rendszerű költekezés (szakaszosan alkalmazott szja-mentesség az anyáknak, a 3%-os Otthon Start program keretében felépülő hitelállomány stb.) miatt nem okoznak azonnali és óriási mértékű költségvetési egyenlegromlást, egy része a kiadásoknak idővel ki is nőhető, "csak" a büdzsében rejlő mozgásteret korlátozza. A mostani kormányzati bejelentés viszont teljes mértékben "helikopterpénznek" tekinthető, jelentős költségvetési hatással - ezért sem mindegy a bevezetésének módja és a beépülésének módszere.
A bevezetés módja, lépcsőzetessége a jövő évi költségvetés alakulása szempontjából sem mindegy. A nyáron már kőbe vésett 2026-os költségvetés kiadási oldala értelemszerűen nem tartalmazta a 14. havi nyugdíjat, miközben a legújabb várakozások szerint ezen kiköltekezés nélkül is elvéti a kormány az eredeti 3,7%-os GDP-arányos hiánycélját, a mostani elemzői várakozások már inkább 5-5,5%-ról szólnak. Ehhez a magasabb deficithez adódna hozzá a 14. havi nyugdíj extra kiadása, attól függően, mekkora szelete épül be már jövőre (feltételezhetően még az áprilisi parlamenti választások előtt), ezzel tovább emelve a várható hiány mértékét.
A költségvetésre gyakorolt negatív hatások fényében kifejezetten érdekes az intézkedés belengetésének időzítése:
Könnyen észlelhető, hogy az S&P pozitív hitelminősítői határozata után csupán néhány nappal a kormány újabb fiskális lazítással rukkolt elő.
Nagy kérdés lesz, hogy a következő hónapokban - ősszel lesz még 2 hitelminősítői kör, majd jövő tavasszal-nyáron érkezik 3 - a hitelminősítők számára, valamint a befektetők, államadósság-finanszírozók fejében mennyire tudatosul az, hogy épp a szemünk előtt zajlik az elmúlt években inkább szigorodó fiskális politika alapvető fordulata, a választási üzemmód.
Jelenleg, ahogy már említettük, a jövő évi költségvetés nem tartalmaz fedezetet a tervezett plusz kiadásokra. Ha a kormány nem talál megfelelő forrást erre, akkor a hiány növelésével fogja finanszírozni ezt a kiadást, beleértve a plusz havi nyugdíj egy részét is. Ez rövid távon megnöveli a költségvetés pénzügyi igényeit, ami az állampapírpiac kínálatának bővülését, valamint az államadósság emelkedését vonja maga után. Már eddig is széles körben elfogadott vélemény volt, hogy a költségvetési hiány jövőre nem csökken (ami egy választási év kontextusában nem meglepő), de úgy tűnik, hogy az államadósság csökkentését is egyre nagyobb kockázatok terhelik.
